Államtitkár úr méltóztatott kicsit berezelni a pártlap öklétől

  • narancs.hu
  • 2019. február 2.

Narancsblog

Így emelkedik kormányzati politikává Szakács Árpád összes baromsága

Fekete Péter 2018. június 1-től az Emberi Erőforrások Minisztériumának kultúráért felelős államtitkára, vagyis több mint fél éve tölti be posztját, ám eddig nem sokat láthattuk. A főnöke, Kásler Miklós vitte a showt, ő rúgta ki Prőhle Gergelyt a Petőfi Irodalmi Múzeumból, ő szavazott bizalmat – a társulat ellenében –  Kiss B. Atilla kifutóban lévő operaénekesnek az Operettszínház élére, és ugyancsak az ő nevéhez köthető a kultúrharcos Magyarságkutató Intézet megalapítása.

Fekete nem hogy óvatosabb duhajnak bizonyult főnökénél, de látszólag sikerült a házmester-kultúrharcos Szakács Árpádot is magára haragítania aki ősszel

Fekete cirkuszi múltját felemlegetve ment neki a Magyar Időkben.

„Fekete Pétert kemény fából faragták, nem adja fel. Cikksorozatunkat a színházi évadot megnyitó köszöntőjében szeptember 8-án egyszerű sajtópolémiának nevezte. Majd megnyugtatta a rettegő balliberális művészeket. „Együtt szolgáljuk a magyar kultúrát, új célokat találunk, melyeket közösen fogunk megvalósítani.” (…) A simogató államtitkár úr csak egyvalamiről feledkezett el: nem nyulakkal van dolga, akiket bűvész módjára csak úgy kiemel a kalapjából”.

Mindez még rímelt is Feketének arra a nyilatkozatára, amikor ezt mondta: „Nemcsak

a kultúrharc szót nem szeretem

hanem a harcot önmagában sem. Építő típusú ember vagyok, vallom, hogy a kéz nem ütésre, hanem simogatásra vagy kézfogásra való”; ezek után sokan azt hihették – gondoljunk csak Prőhle esetére –, hogy az államtitkár nem sokáig húzza Kásler alatt. De Fekete húzza, nagyon is húzza. Legalábbis ez derült ki abból – most kiszivárgott korábbi – felvételből, amit a Wesselényi Szalonban rendezett beszélgetésen rögzítettek, és amiről elsőre még mindig az ugrik be, hogy az államtitkár úr következetes önmagához, ahogy mondja, „építő típusú ember”.

De ha jobban megnézzük, miket állít, abból pont az ellenkezője derül ki.

Fekete máris ugyanazt mondja, mint Szakács,

a különbség legfeljebb annyi, hogy ő – egyelőre – a hálásabb „jó rendőr” szerepét játssza. Fekete immár nem minősíti le a kultúrharcot, hanem tényként kezeli, szerinte az „egyensúly helyreállításáról” van szó. „Akiknek félnivalójuk volt, azok egy picit megijedtek, hiszen valljuk be, van egy csomó olyan alkotó ember, alkotó közösség, akik valamilyen évtizedekkel korábban végrehajtott, akár még sikereken is alapuló előjogokat védtek meg maguknak – utal a kultúrharcos kirohanásokra, majd hozzáteszi – És őnekik van egy pici félnivalójuk, hogy ezeket az előjogokat nem tudják az idők végezetéig megtartani maguknak”. Noha Fekete szinte végig valamiféle virágnyelvet próbál beszélni, mégis nyilvánvaló, hogy nem más ez, mint fenyegetés.

„Csak olyat dobjunk ki az ablakon, ami kidobni való. Ezt nem könnyű beállítani” – mondja. De senkinek ne legyen illúziója, a „nem szeretem a kultúrharc szót” tök ugyanaz a formula, mint az, hogy „nekem vannak zsidó barátaim is”.

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.