A Magyar Időkben nekimentek a kulturális államtitkárnak, mert nem lép fel elég keményen a kultúrharc jegyében

  • narancs.hu
  • 2018. szeptember 22.

Fekete Lyuk

Szakács Árpádnak az a baja, hogy szerinte Fekete Péter „balliberális-simogató programot hirdetett”.

Újra jelentkezett Szakács Árpád feljelentős sorozata a Magyar Időkben, amelyben a korábban a házmesterek főnökeként dolgozó szerző a Narancs Bárdos Deák Ágival készült interjúja, Gerendás Péter emlegetése, Tóth Vera újbóli említése után eljut oda, hogy baj van, mert Fekete Péter kulturális államtitkár sem veszi elég komolyan ezt a kultúrharcot, amiről egyébként nemrég kiderült, hogy csak a NER-en belüli dulakodás.

Figyelem, figyelem: Az ún. kultúrharc csak dulakodás a NER-en belül

Önfeltáró vallomások a Magyar Idők cikksorozatáról. Új fogalom: hideg hírszerzés! Remek esemény lehetett tegnap este az a beszélgetés, ahol Szakács Árpád és Gajdics Ottó hosszan beszélgettek az ún. kultúrharc okairól, tálalásáról – a 444.hu tudósítása fikarcnyi kétséget sem hagy az esemény színvonala felől. Aki nem volt ott, az csak sajnálkozhat ezen!

„Közben a migránssimogató rendezvények mintájára balliberális-simogató programot hirdetett a kulturális igazgatás.” Június 27-én a Magyar Hírlapban Fekete Péter államtitkár azt mondta: „A kultúrharc szót nem szeretem, […] a harcot önmagában sem. Építő típusú ember vagyok, vallom, hogy a kéz nem ütésre, hanem simogatásra vagy kézfogásra való” – írja Szakács, és itt nem áll meg.

A szöveg végén kap még egy megrovást a korábban bűvészként is dolgozó Fekete Péter a nagy kultúrharcostól: „A simogató államtitkár úr csak egyvalamiről feledkezett el: nem nyulakkal van dolga, akiket bűvész módjára csak úgy kiemel a kalapjából.”

Egyre izgibb ez a NER-es dulakodás!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.