Ezúton is üdvözöljük a Magyar Narancs fideszes rajongóit!

  • M. L. F.
  • 2019. február 4.

Narancsblog

Sorra bizonyosodik be a kormánypárti politikusokról, hogy előszeretettel olvasgatják lapunkat.

Ma éppen a fideszes médiagólem egyik vezetőjéről, a hazai sajtó több mint felét magába olvasztó Közép-Európai Sajtó és Média Alapítvány kuratóriumi elnökéről, Varga Istvánról, egykori fideszes (és még korábbi MDF-es) parlamenti képviselőről derült ki, hogy minket olvas. „Igényes, jó tollú újságírókat, és nem kell megsértődni, nyugodtan mondhatom, inkább a másik oldalon látok” – nyilatkozta hozzátéve: ő többek között Magyar Narancsot olvas (továbbá járatja az Élet és Irodalmat, illetve megveszi reggelente a Népszavát).

De nem Varga az egyetlen, aki lapunkból is tájékozódik a világ dolgairól – ahelyett (amellett?), hogy a kormánypárti propagandát olvasná. Több forrásból is úgy értesültünk, az őszi kötcsei találkozón maga a Főni, a párt- és miniszterelnök Orbán Viktor tájékoztatta arról az összesereglett jobboldali értelmiséget, hogy olvasta az őt élesen kritizáló volt külügyminiszterrel, Jeszenszky Gézával készített interjút. (Persze, mindezt csak azért jelezte, hogy világossá tegye, mennyire nem ért már egyet atlantista egykori nagykövetével.)

Jeszenszky Orbán kormányzásáról: „Bólogató Jánosokkal nem lehet egy országot vezetni"

Az elsők között szorgalmazta a jobboldalon, hogy Orbán Viktor legyen a tábor vezetője, 2014-ig a kormány támogatója, oslói nagykövetként a képviselője volt. Ma már úgy látja, Orbán a vesztébe viheti az országot, a Nyugat-ellenessége pedig történelmi vétek. Magyar Narancs: Alig ment híre, hogy a hódmezővásárhelyi polgármester, Márki-Zay Péter meghívta az augusztus 20-i városi ünnepségre, a kormánypárti sajtó máris arról cikkezett, hogy pártalapításra készülnek.

Gulyás Gergely jelenlegi kancelláriaminiszterről tavaly derül ki, hogy figyelmes olvasója a Narancsnak. Az év első számában ugyanis a Fidesz akkori frakcióvezetője hosszú olvasói levélben reagált Kis János A tét című írására.

Kis János: A tét

Az áprilisi országgyűlési választások előtt a magyar demokratikus közvélemény zavarodott és letargikus. A helyzet kilátástalannak tűnik. Valóban ne volna remény?

Németh Szilárd régi nagy rajongónk. Rázta ő már a lapunkat lakossági fórumon, de legutóbb akkor idézte a parlamentben, amikor részben félreértette a szerkesztőségi véleménycikkünket, és örömmel konstatálta, hogy a „sorosita” Magyar Narancs is úgy találta: Demeter Márta Orbán Flóráról szóló sztorija „nem gömbölyű”.

Németh Szilárd, a törvényjavaslat egyik benyújtója

Németh Szilárd

Fotó: MTI-Koszticsák Szilárd



Nemcsak ő, hanem névrokona, az egykori szépreményű külügyér, Németh Zsolt képviselő is félreértelmezte ezt a cikkünket, amikor azt a mondatot találta kiemelésre méltónak a Parlamentben, miszerint „Lehetett-e Demeter Márta ennyire nagyon hülye?” Egyébként a teljes mondat ez volt: „A kérdés az, lehetett-e Demeter Márta ennyire nagyon hülye?”, sőt, külön cikkben reagáltunk a felszólalásokra jelezve: a képviselőknek szövegértelmezési gondjaik vannak, mert nem ezt írtuk.

Nemrég a Népszava egyik névtelenséget kérő kormánypárti forrása pedig azon lamentált, hogy a Fideszben még mindig többen olvasnak Magyar Narancsot, mint Magyar Időket.

Mit mondjuk erre?

Hát kár volt százmilliárdokat költeni (az adófizetők pénzéből) több mint 500 médiatermék felvásárlására, újságok bezárására, a lakájmédia kitömésére, hiszen a suba alatt – vagy ezek szerint nem is annyira suttyomban – ők is a csöppet sem kormánypárti lapokat veszik elő, ha olvasni támad kedvük.

(Nyitókép: jelenet a Tanú című filmből, amely lapunk nevét is ihlette.)

Na, akkor most ki a hülye? Amikor a Narancsot idézik a parlamentben

Folytatódik Demeter Márta kormányzati befenyítése az Orbán gyerekre vonatkozó írásbeli kérdése miatt, kormánypárti politikusok már a Magyar Narancsra is hivatkoznak ennek érdekében. Nem kellene. Németh Zsolt képviselő (Fidesz) hétfőn az Országgyűlésben a Magyar Narancs ból idézve folytatta a Demeter Márta (LMP, társelnök) elleni kormánypárti hajtóvadászatot.

Figyelmébe ajánljuk

Nem elég német

Szigorúan véve nem életrajzi film ez az alkotás, minden fontosabb sorsfordulat benne van ugyan, de a rendező ambíciója nagyobb: újraértelmezné a Kafkáról kialakult, őt egyfajta komor vátesznek kijáró áhítattal megalkotott képet – az életművet nem átértékelve, hanem átélhető kontextusba helyezve.

Kinyíltak a hóvirágok

A gyerekek a fal felé fordították a lakásban azokat a fényképeket, amelyeken felnőttként láthatók. Vannak emlékeik abból az életükből, naggyá lett bútoraik, tárgyaik is folyton gondot okoznak nekik. Látták magukat a tükörben, megvan az élmény, ahogy elérhetetlenné válik a felső polc, de nehezükre esik az emlékezés.

Hunn, új legenda?

A tárlat fő kérdése nem az, hogy milyenek voltak ténylegesen a hunok. Inkább az 1500 éve folyamatosan létező, izgalmas, zavarba ejtő és örökké változó Attila-legenda kusza szövevénye bontakozik ki előttünk.

Irigységmonológ

A zenés darab egy, a „semmi közepén” lévő buszmegállóban születő belső monológ. Akár a Forrest Gumpban, csak itt az elfogadás békéje helyén az elégedetlenség indulata áll. Hősünk, úgy tűnik, egyszer már járt ennél a kissé misztikus elágazásnál. Életé­nek első fele az egyik irányba elindulva nem vezetett sehová, és most, amikor ismét itt ül a megállóban, már nem biztos, hogy indul járat az ellenkező vonalon.

Három méterrel a tenger szintje alatt

Április 13-a, hétfő reggel. Még csípős a tavasz, de lassan vége a fűtési szezonnak. Mindenhol kialvatlan emberek, a munkavégzés akadozik. Minden második ember csalódott. Elcsalódott, mondják, elcsalták! Többen szervezni kezdik a kivándorló bulikat. Mások csöndben csomagolnak.