Az erdélyi lovas megfelel

  • narancsblog
  • 2013. június 8.

Narancsblog

Semjén Zsolt a buzizás felette egészséges voltáról.

Ha azt nézzük, hogy a KDNP népszerűsége – önálló pártként – kimutathatatlan, akkor tényleg döbbenetes teljesítmény, amit e látszatpárt véghezvitt az elmúlt három évben. Felsorolni is nehéz, hogy mi mindent köszönhetünk nekik az oktatás szétverésétől a nagy egyházak végletes elpimaszodásáig; a szóvivőjük drogháborút hirdet, az általuk delegált szociális ügyekért felelős államtitkár a hajléktalanokat cseszteti, míg képviselőik abortuszbizottságot és férfiúi felsőbbrendűséget vizionálnak…

Ráadásul ott van még a főnök is, Semjén Zsolt, aki persze csak afféle kisfőnök. A határon túli magyarok és a védett madarak nagy barátja, az erdélyi lovas, akin az egész ország röhögött március 15-én, s aki tegnap ismét kimutatta a foga sárgáját – ezúttal Lendvai Ildikó felé. Mert az megkérdezte Orbán Viktortól, amit bármelyik jó érzésű ember is megkérdezne: hogyan maradhat Kerényi Imre a buzizás után is miniszterelnöki megbízott?

Semjén önként és sietve válaszolt a nagy ember helyett. „Az ön által az országgyűlési politikai térbe beemelt kérdés gyökerei alapvetően egy, a művészeti szereplők közötti, az értékválasztások eltérőségén és a személyes valóságképek különbözőségén alapuló vitához visznek bennünket. (…) A kormány – szemben önnel – nem kíván a művészeti élet belső vitáiba belefolyni, azokat az államigazgatás és a politika mezőjébe vinni. Csodálkozom azon, hogy – szemben korábbi hallgatásával – most fel kívánja emelni szavát egy a közéletben szerepet vállaló személy megnyilvánulásai miatt” – írja, ám mielőtt lenne időnk eltűnődni azon, hogy épp a kereszténydemokraták azok, akik „az értékválasztások eltérőségén és a személyes valóságképek különbözőségén alapuló vitától” rettegnek a legjobban, Semjén rátesz még egy lapáttal. „Ön nem tiltakozott frakcióvezetőként, amikor Gyurcsány Ferenc elmondta az őszödi beszédet. Sőt azt nyilatkozta később, hogy »az őszödi beszédben nem az volt a hiba, ami elhangzott, hanem az, hogy nem nyilvánosan hangzott el«. Ön azon sajnálkozott, hogy az olykor nyomdafestéket sem tűrő sorokat nem hallotta mindenki.”

Ah, hát erről lenne szó? Hogy Kerényi csak csúnyán beszélt? Ha azt mondja, „Vidnyánszky színháza nem a homoszexuálisokról fog szólni”, akkor nem is kellett volna feltenni a kérdést? Tehát Magyarország miniszterelnök-helyettese szerint lehet minálunk vígan buzizni, csak találjuk meg hozzá a szalonképes kifejezéseket. Úgy, ahogy Kósa Lajos például?

Nos, ha már Lendvai Ildikót sikerült így eligazítania, Semjén úr segíthetne nekünk is. Tessék mondani, hogy kell azt finoman, keresztényi alázattal mondani, hogy „menjél te a büdös francba”?

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.