Az erdélyi lovas megfelel

  • narancsblog
  • 2013. június 8.

Narancsblog

Semjén Zsolt a buzizás felette egészséges voltáról.

Ha azt nézzük, hogy a KDNP népszerűsége – önálló pártként – kimutathatatlan, akkor tényleg döbbenetes teljesítmény, amit e látszatpárt véghezvitt az elmúlt három évben. Felsorolni is nehéz, hogy mi mindent köszönhetünk nekik az oktatás szétverésétől a nagy egyházak végletes elpimaszodásáig; a szóvivőjük drogháborút hirdet, az általuk delegált szociális ügyekért felelős államtitkár a hajléktalanokat cseszteti, míg képviselőik abortuszbizottságot és férfiúi felsőbbrendűséget vizionálnak…

Ráadásul ott van még a főnök is, Semjén Zsolt, aki persze csak afféle kisfőnök. A határon túli magyarok és a védett madarak nagy barátja, az erdélyi lovas, akin az egész ország röhögött március 15-én, s aki tegnap ismét kimutatta a foga sárgáját – ezúttal Lendvai Ildikó felé. Mert az megkérdezte Orbán Viktortól, amit bármelyik jó érzésű ember is megkérdezne: hogyan maradhat Kerényi Imre a buzizás után is miniszterelnöki megbízott?

Semjén önként és sietve válaszolt a nagy ember helyett. „Az ön által az országgyűlési politikai térbe beemelt kérdés gyökerei alapvetően egy, a művészeti szereplők közötti, az értékválasztások eltérőségén és a személyes valóságképek különbözőségén alapuló vitához visznek bennünket. (…) A kormány – szemben önnel – nem kíván a művészeti élet belső vitáiba belefolyni, azokat az államigazgatás és a politika mezőjébe vinni. Csodálkozom azon, hogy – szemben korábbi hallgatásával – most fel kívánja emelni szavát egy a közéletben szerepet vállaló személy megnyilvánulásai miatt” – írja, ám mielőtt lenne időnk eltűnődni azon, hogy épp a kereszténydemokraták azok, akik „az értékválasztások eltérőségén és a személyes valóságképek különbözőségén alapuló vitától” rettegnek a legjobban, Semjén rátesz még egy lapáttal. „Ön nem tiltakozott frakcióvezetőként, amikor Gyurcsány Ferenc elmondta az őszödi beszédet. Sőt azt nyilatkozta később, hogy »az őszödi beszédben nem az volt a hiba, ami elhangzott, hanem az, hogy nem nyilvánosan hangzott el«. Ön azon sajnálkozott, hogy az olykor nyomdafestéket sem tűrő sorokat nem hallotta mindenki.”

Ah, hát erről lenne szó? Hogy Kerényi csak csúnyán beszélt? Ha azt mondja, „Vidnyánszky színháza nem a homoszexuálisokról fog szólni”, akkor nem is kellett volna feltenni a kérdést? Tehát Magyarország miniszterelnök-helyettese szerint lehet minálunk vígan buzizni, csak találjuk meg hozzá a szalonképes kifejezéseket. Úgy, ahogy Kósa Lajos például?

Nos, ha már Lendvai Ildikót sikerült így eligazítania, Semjén úr segíthetne nekünk is. Tessék mondani, hogy kell azt finoman, keresztényi alázattal mondani, hogy „menjél te a büdös francba”?

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.