Az aktus után több mint két és fél hónappal végre kiderült, hogy a Kárpátia frontembere, Petrás János miért kapta meg a Magyar Arany Érdemkereszt Arany polgári tagozatát. A 444.hu-hoz eljuttatott minisztériumi indoklás olyan dolgokat emleget, mint a táncházmozgalomban való aktivitás, a népzene megóvása, illetve szóba kerül a műfaji besorolás is: „Alapvetően Moldva táncait és dalait játsszák, melyek mára kiegészültek – a közelebbi és távolabbi – környék népzenéivel Bukovinától Törökországig.”
Csakhogy ezen indokok alapján nem Petrást vagy bárkit a zenekarából, hanem a 2007-ben feloszlott Kárpátia Folkműhelyt kellett volna kitüntetni – ebben énekelt Palya Bea is –, hiszen a minisztériumi szöveg szó szerint megegyezik avval, amit az együttes tagja, Bolya Mátyás ír a honlapján.
Vagy komplett idióták, vagy aljas gazemberek írták ezt az indoklást. Egyikre sincs mentség.
Mint ahogy arra sem, hogy miután Balog Zoltántól megkérdezte a hvg.hu riportere, miért kapott a Magyar Gárda indulójának szerzője, a színpadon buzizó, nyíltan soviniszta rockzenész rangos állami kitüntetést, a miniszter csak ennyit mondott: „Én amit ebben az ügyben el kellett mondani, azt elmondtam. Nem kívánok többet beszélni.”
Pedig ugyanúgy visszakérhette volna Petrástól is a díjat, ahogy Szaniszlótól, ami persze vérciki volt, de tűzoltásnak elment. Mondhatta volna Balog még egyszer, hogy bocs, én csak jóváhagytam egy javaslatot, a Kárpátiából csak a fizetőpincért ismerem? Miért ne mondhatta volna? Ha csak egy picit tájékozódik, rögtön észrevehette volna, hogy ez a Kárpátia nem az, amiről a szignálásra elérakott papíron írtak.
Azonban ne legyenek illúzióink. Egészen biztos, hogy Balog nagyon jól tudta, kit tüntet ki (cikkünk megjelenése után, csütörtök késő éjjel az Emmi közleményével erősítette meg véleményünket - a szerk.), ám sokkal gyávább ő annál, hogy ezt beismerje, mint ahogy gyáva volt ahhoz is, hogy ismertesse a most napvilágra került indoklást. Ám nem amiatt volt gyáva, mert úgy érezte, egy újabb visszakérés miatt ismét égeti magát. Valószínűbb, hogy inkább attól félt: mit szólnak ehhez majd a Kárpátia rajongói? A nemzeti rockerek, a goj motorosok, az erdélyi testvérek, az ultrák. A kereplős, zászlót lengető tömeg, amelyet bármikor a Parlament elé lehet rendelni, ha épp arra van szükség.
Ennél már csak az kínosabb, hogy a díjátadó után egyetlen könnyűzenész sem akadt, aki visszaadta volna állami kitüntetését.
