Ria-ria, Kárpátia

  • narancsblog
  • 2013. június 6.

Narancsblog

Az aktus után több mint két és fél hónappal végre kiderült, hogy a Kárpátia frontembere, Petrás János miért kapta meg a Magyar Arany Érdemkereszt Arany polgári tagozatát. A 444.hu-hoz eljuttatott minisztériumi indoklás olyan dolgokat emleget, mint a táncházmozgalomban való aktivitás, a népzene megóvása, illetve szóba kerül a műfaji besorolás is: „Alapvetően Moldva táncait és dalait játsszák, melyek mára kiegészültek – a közelebbi és távolabbi – környék népzenéivel Bukovinától Törökországig.”

Csakhogy ezen indokok alapján nem Petrást vagy bárkit a zenekarából, hanem a 2007-ben feloszlott Kárpátia Folkműhelyt kellett volna kitüntetni – ebben énekelt Palya Bea is –, hiszen a minisztériumi szöveg szó szerint megegyezik avval, amit az együttes tagja, Bolya Mátyás ír a honlapján.

Vagy komplett idióták, vagy aljas gazemberek írták ezt az indoklást. Egyikre sincs mentség.

Mint ahogy arra sem, hogy miután Balog Zoltántól megkérdezte a hvg.hu riportere, miért kapott a Magyar Gárda indulójának szerzője, a színpadon buzizó, nyíltan soviniszta rockzenész rangos állami kitüntetést, a miniszter csak ennyit mondott: „Én amit ebben az ügyben el kellett mondani, azt elmondtam. Nem kívánok többet beszélni.”

Pedig ugyanúgy visszakérhette volna Petrástól is a díjat, ahogy Szaniszlótól, ami persze vérciki volt, de tűzoltásnak elment. Mondhatta volna Balog még egyszer, hogy bocs, én csak jóváhagytam egy javaslatot, a Kárpátiából csak a fizetőpincért ismerem? Miért ne mondhatta volna? Ha csak egy picit tájékozódik, rögtön észrevehette volna, hogy ez a Kárpátia nem az, amiről a szignálásra elérakott papíron írtak.

Azonban ne legyenek illúzióink. Egészen biztos, hogy Balog nagyon jól tudta, kit tüntet ki (cikkünk megjelenése után, csütörtök késő éjjel az Emmi közleményével erősítette meg véleményünket - a szerk.), ám sokkal gyávább ő annál, hogy ezt beismerje, mint ahogy gyáva volt ahhoz is, hogy ismertesse a most napvilágra került indoklást. Ám nem amiatt volt gyáva, mert úgy érezte, egy újabb visszakérés miatt ismét égeti magát. Valószínűbb, hogy inkább attól félt: mit szólnak ehhez majd a Kárpátia rajongói? A nemzeti rockerek, a goj motorosok, az erdélyi testvérek, az ultrák. A kereplős, zászlót lengető tömeg, amelyet bármikor a Parlament elé lehet rendelni, ha épp arra van szükség.

Ennél már csak az kínosabb, hogy a díjátadó után egyetlen könnyűzenész sem akadt, aki visszaadta volna állami kitüntetését.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult.