Nos, mi is hülyék vagyunk, de ezt majd később kifejtjük. Inkább kezdjük azzal, hogy jövő szombaton rendezik az isztambuli Atatürk Olimpiai Stadionban az idei Bajnokok Ligája szezonzáró mérkőzését – magyarul a döntőt. Ez vagy érdekel valakit, vagy nem. Ilyen a sport. Ha össztársadalmi értelemben tekintünk rá, valószínűleg a populáció töredékét hozza lázba, de persze ez a töredék is több alighanem, mint amit bármi mással lázba lehetne hozni. Kis hazánkban sem igen várható a nyár folyamán ennél nagyobb nézettséget produkáló médiaesemény, de ez inkább mond el bármit a nyilvánosság működéséről, jelen állapotáról, tehát arról tulajdonképpen, hogy akkora unalom és fásultság van, hogy a fal adja a másikat. Jó, hát, ha jobb nincs (és nincs), akkor nézzük a focit. Végső soron mi magunk is bizonyosfajta kíváncsisággal várjuk, hogy a tejfeles képű viking focirobot, Erling Haaland ledarálja-e a milánói védőket, vagy sem. De azért tegyük hozzá, sok tétje nincsen számunkra az összecsapásnak – hacsak meg nem fogadjuk egy nagyobb összeggel, de erre aligha fog sor kerülni.
Mindez azért érdekes most, mert miközben féllelkesen várjuk az isztambuli partit, egy másik, immár hazai rendezésű összecsapás is kibontakozott váratlanul a szemeink előtt a Bajnokok Ligája égisze alatt. Nézzük a tényeket: az RTL az idei jogdíj-licitet megnyerve, valami böszme nagy pénzért elhappolta a három évre vonatkozó közvetítési jogokat a 2024/25-ös szezontól kezdve az az M4 Sport elől. Úgy nagyjából meccsenként 100 millió forintról beszélünk, évi 9-11 millió euróról, vagyis egy három éves etapban biztosan 10 milliárd forintnál nagyobb összegről. Eszement pénz, és még eszementebb belegondolni, hogy mindez az UEFA-hoz fut be, mely szervezet, ugye, régóta az átláthatóságáról és gerincességéről híres. Ja, nem. Náluk már csak a FIFA rosszabb talán az összes sportszövetség közül.
De tudják, mi a legeszementebb mégis? Az, hogy eleddig ezt a pénzt a magyar adófizetők tejelték ki. Önök és mi, minden egyes honpolgár. Az is, aki szart az egészbe, meg az is, aki minden egyes meccset úgy várt, mint hülyegyerek a mikulást.
Van aközött különbség jócskán, ha egy piaci alapon működő cég (mint az RTL) dönt úgy, hogy befektet ennyit az aranylábú fiúkba, vagy ha egy állami vállalat, amolyan – megszokásból még sokan nevezzük így – közmédia önti bele Aleksander Čeferin UEFA-elnök üvegzsebeibe az adóforint-milliárdokat. Ha az RTL számítása bejön, kitermelik az irgalmatlanul túlárazott jogdíj költségét, ha nem jön be, hát, így járt a cég. A nézők meg úgy döntenek, ahogy akarnak. Az MTVA-nál efféle szabadosság és hátsó megfontolás aligha működött. Amíg náluk voltak a jogok, az a magyar is a Bajnokok Ligája nézőjévé vált, aki nem is nézte, sőt, nem is hallott még az egészről. Mármint fizető nézővé. Mondjuk úgy kell ezt elképzelni, mintha Budapesten hirtelen felállított ellenőrzőpontokon azoktól is beszednék az Európa Liga-döntő jegyének az árát, akiknek eszükben sem volt kimenni és megnézni (az egyébként bűnrosszul sikerült) finálét. Mindenkinek tejelnie kellett, egész egyszerűen erről van szó – illetve kell is még, hiszen az idei döntő, meg az egész jövő szezon még az MTVA-nál van. És hogy miért? Attól tartunk, a leginkább azért, mert amúgy csapnivaló nézettségi mutatói vannak úgy az M4-nek, mint az egész MTVA-nak, másfelől, hogy a meccsek szünetében az egyperces híradókban jól oda lehessen mondani a tízszeres nézőseregnek, hogy Brüsszel, migránsok, Amerika, Nyugat, Zelenszkij, kutyapicsa, miegymás. Tessék, ezért tetszettek évi három-négy milliárdot kipengetni lazán. Hogy közben ez a pénz hova máshova kellett volna, azt ne is kezdjük sorolni.
Magyar adófizetők forintjaiból felelősségteljesen gazdálkodó magyar közmédia, ki hallott már ilyet?
Valóban, az MTVA a magyar adófizetők forintjaiból, egészen pontosan évi nagyjából 130 milliárdjából gazdálkodik, de hogy ezt felelősen tenné? Éppen az a tény, hogy most még ők közvetítik – félre ne értsük, nagyságrendileg hasonló összegért, mint az RTL fogja majd piaci alapon – éppen annak a legfényesebb cáfolata, hogy semmiféle felelősség nincs bennük, nem is volt, és ezután sem lesz. Most sem az szólal meg a nyilatkozatukból, legfeljebb a hoppon maradt napközis keserűsége.
És hogy mi a konklúzió, amit az amúgy teljesen nyílt (bár, nem győzzük hangsúlyozni, elmebeteg szinten túlpörgetett összegekkel operáló) pályázat elbukása után levonnak? Tessék: „az RTL ajánlata azt jelentheti, hogy számára egy mérkőzés jogdíja 100 millió forintba fog kerülni, melyet tovább növelnek még a közvetítési költségek. Ha ez igaz, akkor ezt az összeget a magyarországi RTL minden bizonnyal a nézőktől fogja beszedni.” Értik, a nézőktől!
Micsoda szemétség ez kérem, attól beszedni egy műsor árát, aki kíváncsi arra! Hát nem sokkal jobb mindenkit megsarcolni érte, akár akarja látni, akár a háta közepére kívánta, ahogy azt az állami tévé csinálta?
Elképzelésünk sincs, hogy a nyilatkozatot ki írta, mi van a fejében, mi nincs, de félelmetes belegondolni, hogy olyan emberek irányítják a százmilliárdos, köztévének (sőt, sporttévének is) álcázott állami propagandacéget, akik az efféle gondolatmeneteket arcrándulás nélkül elő bírják vezetni.
Mondjuk az is hülye, aki ezen még meglepődik. (Lásd az első mondatot.)
