„Ez az ifjabb Lomnici nevű senkiházi” – A megbántott Schiffer Andrásból kitört a dúvad

  • narancsblog
  • 2017. január 6.

Narancsblog

Újabb szánalmas politikai kocsmabunyó: ütésváltás őfelsége tányérnyalói és ellenzéke között.

Címszereplőnk, „ez az ifjabb Lomnici nevű senkiházi” bemegy a „fideszszolgálati” tévébe, s azt találja mondani, hogy az LMP „feltehetően komoly Soros pénzekben részesülő” párt. Hah! A történet eddig szokványos, kiszámítható és csak nagyon mérsékelten vicces, mondjuk annyiban, amennyire nevezett alapjáraton is nevetséges figura. De hát őneki szegénynek (feltehetően az övéi előtt is ismeretes kihívásai miatt) csak a CÖF-nél jutott pozíció, ami valamivel a Puskás akadémiai szertárosság alatt van, ott pedig az járja, hogyha azt mondják neki, hogy „csibész, fogd meg!”, akkor sorosoznia kell. Látta, hogy csúnya bácsi, hát sorosozott, ahogy megtanulta. Mi ebben az érdekes?

Hát, csak az, ahogy az LMP reagált. Mert nem legyintett, hogy „bolond lyukból bolond szél fú”, vagy hogy „az ilyen lövedékek elszállnak a talpunk alatt”, hanem egyből a te kurva anyádat: de a komplett jelenlegi és múltbéli és majdani párvezetéstől, vagy szebben mondva, az egész ökoszisztémától.

Először Sallai Róbert Benedek, a fenntartható fejlődés legfőbb őrének fordult ki a gálája a Facebookon. „Van ez az édesapja nevével visszaélő, azzal jól boldoguló, fájdalmasan középszerű ifj. Lomnici, a CÖF komisszárja (…) Aljas kis tetű karaktergyilkosságaikat megszoktuk (…) Keresse már Orbán Viktoron meg a bandáján a Soros-pénzeket (ott tőlünk ellentétben van mit), és szakadjon le a demagóg hülyeségeiről!” A szarkeverőt éppenséggel kifelejtette, de ezt írjuk felindultsága számlájára.

Ahogy emelkedett a hangulat, Schiffer András örökös tag egy szolidabb komcsizásba csomagolt senkiházizással tromfolt Sallaira. „Ez az ifjabb Lomnici nevű senkiházi a fideszszolgálati csatornán feltehetően komoly Soros-pénzekben részesülő LMP-ről delirál. Jó. Akkor rögzítsük, hogy a CÖF mindkét vezetője MSZMP-tag volt. Nem feltehetően, hanem igazából.”

Ide tényleg már csak egy finom nő hiányzott, szerencsére nem sokáig. Mert Szél Bernadett is odatette magát rendesen: „majd akkor szóljanak be nekünk ezek az elvetemültek, ha (sok egyéb mellett) kijöttek Putyin minden testrészéből.”

Ah, már szinte elkezdtük várni erre a CÖF fentebb stíljükről ismert nagyvadainak, fene tudja, Bayernek vagy Széles Gábornak, esetleg szegény jó Bencsik Andrásnak a dörgedelmeit, de az atv.hu cikke szerint csak egy közleményecskére futotta – nagyon maguk alatt lehetnek, a régi szép időkben már rég kiszállt volna a békemenet. A közleményükben persze olyanokat írnak, hogy Szél Bernadett egy asszonyság lenne, a párt meg a Hupikék törpikék – hol van már a lázas ifjúság? Öregszenek, melegszenek a CÖF régi sólymai, így múlik el a világ dicsősége, már az LMP is lemossa őket, ha egy jó kis faluvégi sorosozásra, komcsizásra kell kiállni.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.