Újabb embert küldtek el a Fejér Megyei Hírlapban megjelent Orbán-interjú miatt, Kinde Kálmánt, a Pannon Lapok Társaságának (PLT) gazdasági ügyvezető igazgatóját – azonnali hatállyal. Azt nem közölték, hogy Kindének mi köze a hekkhez, és természetesen arról sem tudhatunk semmit, hogy miféle fegyelmi eljárás keretében rúgták ki a gazdasági igazgatót, ellenben megszólalt a két korábban elbocsátott szerkesztő.
Hajnal Csilla, a Fejér Megyei Hírlap felelős szerkesztője és Klecska Ernő lapszerkesztő a Mandinernek adott interjújában idézte fel a rendőrségi kihallgatásra emlékeztető „cégeljárást”, ami leginkább az 1950-es éveket idézheti.
„December 24-én, a karácsonyi asztal terítésekor csörgött a telefon,
és az első kérdés az volt, hogy én követtem-e el a szabotázst... Nem az, hogy figyelmetlen voltam-e vagy ilyesmi: szabotázs. December 27-én a PLT-s megyei lapok összes szerkesztőségébe be kellett mindenkinek mennie reggel 8-ra a gépeikkel, amiket hálózatra csatlakoztatva távolról ellenőriztek az informatikusok. Aznapra Csillát és engem is behívtak Veszprémbe” – mondta Klecska, kolléganője pedig így emlékezett: „Ott déltől este fél tízig tartott a kihallgatás. Betereltek minket egy szobába: a Pannon Lapok Társaságának teljes menedzsmentje, egy háromfős ügyvédi csapat és néhány, számomra ismeretlen ember kérdezgetett minket. Egyszerre
egy ember volt bent a tíz kihallgatóval
szemben. A délután során, amíg a többiek meghallgatása tartott, egy szobában ültünk, két üveg ásványvíz és egy csomag ropi mellett.”
Noha az a kihallgatók előtt is bizonyos lehetett (legalábbis annak kellett volna lennie), hogy a Fejér Megyei Hírlap munkatársai vétlenek, úgy tűnik, ez számított a legkevésbé. Nyilvánvalóan semmi
másról nem volt, nem lehetett szó, mint az alkalmazottak megalázásáról
és a még ott dolgozók megfélemlítéséről.
Úgy látszik, a Mészáros (Habony-, Vajna-, Matolcsy-, Schmidt-)médiabirodalomban ennél fontosabb dolog jelenleg nem akad. Az sem számít, ha a bíróság vélhetően (most még) a kirúgottaknak ad igazat, kifizetik a büntetést, oszt’ jónapot.
De arról mintha megfeledkeznének, hogy az efféle hisztéria és megtorlás fordítva is elsülhet. Kiszolgáltatottan, megalázottan és reménytelenségben az embereknek gyakran megjön a bátorságuk. Mi lesz akkor, ha valaki újra meghekkel egy olyan interjút, amit a lap felelős szerkesztője köteles változtatás nélkül közölni? Talán megverik? Elvitetik? Miért is ne. De még valószínűbb, hogy akkor majd éppen azokat állítják egy hasonló „statárium” elé, akik most még kihallgatóként bizonyították hűségüket.
