Orbánnak a kordon nem elég, óriási fekete lepellel is kizárja a külvilágot

  • narancs.hu
  • 2019. február 10.

Narancsblog

A fekete mától nem csak a gyász szimbóluma.

Orbán Viktor ma tartja évértékelő beszédét a Várkert Bazárban. A helyszínt nemcsak kordonnal kerítették körbe, hanem a kordonra vastag fekete leplet is feszítettek, hogy kívülről semmi ne látsszék.

A fekete mától nem csak a gyász szimbóluma. Jelképe annak az egyszerre akarnok, erőszakos és rettegő politikának is, amely a saját maga által teremtett, ám mind jobban zsugorodó alternatív világát védi az őt körülvevő valóságtól. A lepel a vezető és hívei akolmelegét óvja, mert biztonságban immár csakis egymás között érzik magukat; a vezetőbe vetett hitüket és mindenekelőtt a vezér önmagába vetett hitét óvja, mert ez a hit nemcsak a forrása, de egyetlen magyarázata is a hatalmuknak. Egyáltalán, a létezésüknek. Márpedig minden egyes “odaátról”, a létező magyar valóságból érkező kérdés csak megkérdőjelezi e bizonyosságot. A legrosszabb esetben kételyt támaszthat a hívekben, márpedig aki kétkedni kezd, az előbb-utóbb maga is kérdez. Ez a rendszer addig tart, amíg valaki belülről is föl nem teszi a kérdést, hogy hát “nem meztelen-e a királyunk? Tényleg ennyire hülyék vagyunk-e mi, hogy ennyi éven érzéketlenek voltunk a szemfényvesztésre?”

Jelképe továbbá a szégyennek is.

A NER hívei akkor nyugodtak, ha paraván mögött intézhetik a dolgaikat. És ezek szerint nemcsak tolvajlásaikat, hanem “ünnepeiket” is. De beszéljünk ezúttal azokról, akik nem kósalajosi, gulyásgergelyi vagy mészároslőrinci szinten részei a rezsimnek. Azokról a különböző rendű és rangú állami tisztviselőkről, akik bár működtetői a NER-nek, de rezsimbéli helyük a tápláléklánc alsó regisztereiben van kijelölve. Akik eleinte talán meggyőződésből, talán az anyagi előnyök miatt, talán szorító egzisztenciális okok miatt ragadtak a NER-ben. Akiknek, mivel közülük a többség nem elkerített lakóparki erődítményekben, a külvilágot majd’ teljesen kizárva éli az életét, a való világban egyre inkább a szégyen az osztályrésze a NER-tagság miatt. Ők mit mondanak a nem a NER-től függő környezetüknek? Akár már manapság is, de főleg a nem is oly távoli jövőben? Mit felelnek a barátaiknak, rokonaiknak, ha azok a lezüllesztett, vegetáló oktatásról, egészségügyről, a tönkretett, a nagyvilági jóhírét vesztett országról kérdezik?

Hogy hisznek? Hogy félnek? Hogy becsapták őket?

Az előző pártállam (1948-1989) végperiódusában, a nyolcvanas évek második felében volt kedvelt az alábbi vicc: Mi kell a belépéshez a kommunista pártban? Hát két pártbéli ajánló. És mi kell ahhoz, hogy kiléphess végre a kommunista pártból? Két párton kívüli ajánló.

A fekete lepel ezért nemcsak a saját országa elől bujdosó miniszterelnöknek és klánjának a jelképe, hanem – mondjuk mi, javíthatatlan optimisták – azoké is, aki a legszívesebben dezertálnának a NER-ből; és azt remélik, hogy ha addig is rejtve maradnak, könnyebben találnak majd ehhez ajánlókat a való Magyarországból.

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.