Orbán Viktor a díjak és kitüntetések létrehozásában is fáradhatatlan. Első pillantásra érthetetlen ez a hevület, és hogy a meglévő, minden józan emberi számítás szerint túl sok állami plecsni mellé mi a bánatnak kell újabb és újabb szuperplecsniket kreálni. De egy kis empátiával ráérezhetünk, milyen szívet melengető érzés átnyújtani ezeket a láncokat és kereszteket, arról nem is beszélve, hogy így mindig Orbán Viktornak lehet a legnagyobb díja. Mert ne tévedjünk: ez mind az övé, a sajátja.
| ||
A Horthy Miklós által alapított Corvin-láncot már 2001-ben újjáélesztette, a Szent István Rendet (utolsó „nagymestere”: Horthy Miklós) pedig 2011-ben támasztotta fel haló poraiból, hogy a legmagasabb állami kitüntetés legyen. Igaz, Kossuth Nagydíjat először nem Horthyék, hanem Rákosiék osztottak, de hát nem lehet válogatós az ember. Hosszú szünet után ezt is Orbán Viktor aktivizálta, nagy sikerrel. Nemeskürty István és Csoóri Sándor után idén ismét egy nyíltan a Fideszt támogató kiválóságra esett a Kossuth- és Széchenyi-díj-bizottság (elnök: Orbán Viktor) választása.
Jókai Anna az ő nyolcvanadik születésnapja alkalmából nagyjából naponta borult össze fideszes politikusokkal és közjogi méltóságokkal, úgyhogy lehetett sejteni, hogy a Magyar Érdemrend nagykeresztje és a Budapest díszpolgára cím még az MMA havi apanázsával együtt sem lesz elég, hogy a párt kifejezze háláját. Most kapott még vagy 22 milliót.
De nem is ezért emelkedünk szólásra, hiszen mindez mindennapos, a magyar honpolgárok lassan természetesnek is veszik, hogy a lojális művészt ki kell fizetni.
Ellenben a magas kitüntetés hivatalos indoklásán fennakadtunk. Így szól:
„Kossuth Nagydíj JÓKAI ANNA Kossuth-díjas írónak, esszéistának, az MMA rendes tagjának a magyar prózairodalom területén létrehozott kimagasló életművéért, valamint az urbánus irodalom nemzeti és keresztény ágának kiemelkedő képviseletéért.”
Nézzük egy kicsit figyelmesen ezt a mondatot.
Tegyük fel, csak itt és csak most, Orbán Viktor két szép szeméért, hogy (még mindig) létezik olyan, hogy „urbánus irodalom”. Rendben, létezik. Milyen ágai volnának akkor neki, amit egyesek ráadásul képviselnek? Esküszünk, reggelig ki nem bírtuk volna találni, de most kaptunk egy kis segítséget. Mert ezek szerint van neki egy nemzeti-keresztény ága, ez már tuti, ezt írja a magyar állam maga, innen el lehet indulni. Mert akkor, az ágak természetéből fakadóan, kell lennie legalább egy olyan ágának is, amely nem nemzeti és nem keresztény. Hogyan hívhatják azt az ágat? Van valakinek bármilyen más válasza erre a kérdésre, mint hogy az urbánus irodalom másik ága a zsidó? Ami ugye, nem keresztény, és hát, lássuk be, nem is nemzeti.
Ha ezért jár a díj Jókai Annának, akkor eszünk ágában sincs vitatni a jogosságát, hiszen nemzeti és keresztény elköteleződéséről egyaránt sűrűn megemlékezik úgy műveiben, mint fellépései és nyilatkozatai alkalmával. Zsidózni speciel még nem hallottuk Jókai Annát soha, de hát senki sem tökéletes, illetve Csoóri ugye már kapott Nagydíjat.
Jókai Anna születésnapi ünnepségsorozatáról itt olvashatnak beszámolót, életművének egészét pedig itt vettük szemügyre.
