Tudta azt Ön, hogy vannak közös szavaink a mongolokkal, például a sárga oroszlán? Ezért aztán gumitestű akrobatanőket delegáltak nagy számban, hogy megjelenítsék Orbán Viktor leglidércesebb álmait – sikerült is nekik, a csodaszarvas még a fülét is tudta mozgatni.
Mert nekünk meg amúgy semmi se jó: nem értékeljük a szépséget. Mert beteg lelkűek és szakállasok vagyunk. Mert az tényleg szép, amikor a kazah légtornászok alakzatban forgolódnak odafönn teljes tíz percig.
| ||
De amikor ezek után az ugyancsak világhírű dél-koreai énekesnő felhágott a csodaszarvas sünös felére, előttünk is nyilvánvaló lett, hogy a két kultúra úgy kapcsolódik, mint csap és horony – megnéztük volna CeeLo Greent is a szarvas hátán, bár lehet, hogy őt ledobta volna. Sajnos már jönnek a zászlók, pedig elnéztük volna még egy darabig.
Na jó, ebből elég: Magyarország cca. 170 milliárd forintból rendezett egy úszó-világbajnokságot, ami most véget ért:
semmi sem tart örökké.
Aki azt mondja, lélegeztetőgépben számolni demagógia, az két hétig tuti jól érezhette magát. Akinek tetszenek a tankok és útakadályok a Margitszigeten, szintén boldog lehetett tizen-akárhány napig. Akinek tetszettek a nyitó- és záróünnepségek melldöngető politikusai, ugyancsak megkapták, ami nekik jár. Nekünk csak két esztendőnk volt a felkészülésre, s megcsináltuk a lehetetlent. Hogy voltak-e hat és fél milliárdnyian, nos, az legalábbis kétséges. De kicsire nem adunk.
A magyar sportolók jól szerepeltek, s nyilván maradéktalanabb lenne minden ebbéli örömünk, ha csak erre kéne emlékeznünk: volt néhány izgalmas úszóverseny, komoly vízilabdameccs, toronyugrás lánccal. De itt van ez a rettenetes körítés, az eszméletlen mennyiségű pénz, a hónapok óta tartó politikusi arcoskodás, amikor az úszóversenyből olimpiát, a bolhából meg elefántot kellett mindenáron csinálni. Mi a fenének, kérdezné az idetévedő marslakó. Mi meg csak mutogatnánk felfelé, mert olyan hülyék vagyunk, hogy még marslakóul sem tudunk beszélni, csak hangosan mutogatunk. Hogy fenn az ernyő, nincsen kas.
