Magyarország kapui lassan, de konok ostobasággal záródnak: immár kifelé is

  • narancs.hu
  • 2017. július 30.

Narancsblog

Viszlát Európa, nálunk megint a Tanút játsszák: a nemzetközi helyzet egyre fokozódik!

Vannak szörnyű helyek a világban, ez kétségtelen, ha például a terrorizmus sújtotta Lipcsébe tévedsz, neked annyi, még Boczkó Gábor fürge párbajtőre sem véd meg. Az európai terrorfenyegetettségi szint minden korábbinál nagyobb: a 2015-ös párizsi terrortámadás óta több mint háromszázan vesztették életüket, és mintegy ezren megsérültek terrortámadások során Európában – mint az köztudott. Vagy ha nem volna az, akkor a segítségünkre siet a Külgazdasági és Külügyminisztérium sajtófőnökének mai – finoman szólva is alarmista – közleménye, melyben arra kéri a kalandvágyó magyar utazókat, hogy ugyan jelentsék már, ha akármilyen rövid időre is külföldre utaznak, mert így jobban tudnak vigyázni rájuk.

Mert a nemzetközi helyzet egyre fokozódik, Pelikán elvtárs!

Ez a legszebb, hogy akármilyen rövid időre: kimentem, bazmeg, sörér’ Párkányba, a Jednotában leszek egy fél órát, mert kell kvárgli is, ulice Petőfiho, de legyél aztán résen Szijjártókám, nehogy baj érjen. Köszi, Sandi. Nevem, anyám neve, utazásom célja (ja, az már volt), e-mail-cím, jelszó két példányban. Továbbá „ismertesse tervezett útvonalát egy rokonával vagy ismerősével (lehetőség szerint ugyanazzal a személlyel, akit kontaktszemélyként megjelölt a regisztráció során), vázolja fel nagy vonalakban, hogy hol mennyi időt tervez eltölteni és adjon meg számukra egy vészhelyzet esetén hívható elérhetőséget. Tartsa magánál hazai hozzátartozók, ismerősök, illetve vendéglátói pontos elérhetőségeit”. Mielőtt azonban nagyon belemelegednénk az anyázásba, rögzítsük, hogy nem, ez nem a Kádár-kor, amikor a kiutazásod államérdeket sért, azanyád, megnézted volna a Stephansdomot, meg orkánkabátot vennél, hogy nem sül le a bőr a képedről… Nem, ez az Orbán-éra, dehogy az államot kell megvédeni tőled, hisz az állam én vagyok… Téged kell megvédenie az államnak saját magadtól, mert csak úgy mennél világtalan világnak.

Maradj te csak otthon, a tutiban!

Egészen leegyszerűsítve a dolgot, Orbán Viktor ezen intelmei (naná, majd Szijjártó Péter vagy Sipka Miska szóvivő intelmei) rohadtul nem azoknak szólnak, akik külföldre utaznak. Mert azok vagy regisztrálnak, vagy nem regisztrálnak, hiszen regisztrálni speciel a szóvivő mai nekibuzdulása előtt is lehetett. Hanem éppenséggel azoknak, akik dehogy utaznak, inkább örülnek, hogy luk van a zoknijukon. S mert ez egy ilyen ország, még mindig ők vannak többen, akiknek karnyújtásnyi a horizont. Ha jó sokan elhiszik közülük, hogy Lipcsében már csak úgy lehet az utcán sétálni, ha Szijjártó fogja a kezedet, és vigyáz rád, akkor ők azt is pontosan fogják tudni, hogy ki is az, aki megvéd minket, aki megvédi Magyarországot ebben rettegésben elő Európában. Szóval a szóvivő szavait nem az aggodalom, hanem a hülyítés megátalkodott szándéka diktálta.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult.