Hacsek és Sajó az Echo Tv-n – Bayer Orbánt faggatja

  • narancs.hu
  • 2015. május 2.

Narancsblog

Nagy napja volt tegnap Széles Gábornak, valószínűleg még sohasem voltak kíváncsiak annyian a zsebtévéjére, mint május elsején. Mert hát mennyivel keményebb, ha Bayer és Orbán beszélget, mint amikor Szaniszló Ferencet üldözik űrből érkezett tel-avivi ügynökök.

„Az Echo Tv pénteken sugározza a kormányfővel készített interjút – A tavalyi választásoknak az volt a tétje, hogy ellenforradalom alakul-e ki, vagy megvalósítjuk a 2010 és 2014 között végigvitt sikeres forradalom berendezkedését. Kiderült, hogy ellenforradalom nem lesz, ugyanis három választást is meg tudtunk nyerni. Ebből az következik, hogy egy új, polgári berendezkedést kell megvalósítanunk – erről is beszélt Orbán Viktor miniszterelnök Bayer Zsolt Mélymagyar című műsorának mai felvételén.”

false


Így harangozta be a Magyar Hírlap a tegnapi tévéadást, amiről a naivabbak még azt is gondolhatták, hogy Bayer mégsem akkora mikrofonállvány, hogy felolvasson pár kérdést, ami épeszű embernek az eszébe se jutna, ha már kérdezhet a miniszterelnöktől. Talán akadtak olyanok is (az örök vesztesek), akik úgy ültek le a tévé elé, hogy majd pont az ötös számú párttag fogja megfingatni Orbánt, ám a legtöbben minden bizonnyal – ismerve a feleket – kőkemény (akár nemzetközi felháborodást is kiváltó) beszólásokat vártak. Bicskanyitogató, sötét szövegeket, amit másnap kéjjel lehet idézni rajongónak és kritikusnak egyaránt, utóbbinak merő mazochizmusból.

Nos, kétségtelen, hogy a nagyképűségnek és a cinizmusnak olyan egyvelegét láthattuk, hallhattunk, ami – elvileg – azokból a jó ízlésű emberekből is kihozná a dühöngő fenevadat, akik életükben nem hallottak Bayerről, Orbánról; ráadásul egy sor olyan embertelen és kegyetlen állítás hangzott el forradalomról, menekültkérdésről, halálbüntetésről stb., ami demokráciában, jogállamban még akkor is vállalhatatlan, ha a sarki csehóban tolja valaki, nemhogy egy miniszterelnök. Ennek ellenére kizárt, hogy ez a „baráti párbeszéd” olyan viharokat kavarjon, mint mondjuk Orbán illiberálisozása vagy Bayer némely írása. Elsősorban azért, mert dögunalmas volt. Mintha Hacsek és Sajó belefáradt volna a hangoskodásba, ripacskodásba, s minél hamarabb lezavarná már e szánalmas haknit, hogy mindenki mehessen a maga dolgára.

false

 

Mert mi is történt? Hát az, hogy ezek ketten belültek a stúdióba, és felmondtak egy szöveget. Ezek nem kérdések meg válaszok voltak, hanem párbeszéd egy forgatókönyvből. Elhiszi valaki is, hogy tényleg Bayer kereste meg a miniszterelnököt, mert csinálna egy tökös interjút? Az Echo tévében… Ha így is történt, elképzelhető, hogy azt is megengedik neki, hogy a saját kérdéseit tegye fel? Ha valami kiderült ebből a beszélgetésből, legfeljebb az, hogy Bayer Zsoltnak nincsenek kérdései Orbán Viktorhoz. Nem is lesznek soha.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.