A Magyar Krónika című kormányzati periodika tervezete, vagyis az Orbán Viktor ötletétől megihletett Kerényi Imre levele a kádárizmus legyőzhetetlenségének ércnél maradandóbb emlékműve lesz. És természetesen, ahogy Kerényi is írja: kordokumentum.
Mindenki felismeri ezt a gondolkodást, ezt a nyelvet, ezt a hangulatot. Az is, aki soha nem élt a szocializmusban, se más elnyomó rendszerben. „A Magyar Krónika a centrális politikai erőtér építő embereiről szól. Fizikai és szellemi értelemben. Hőseit e folyóirat tisztelettel és szeretettel mutatja be.” „A Magyar Krónika ékes kivitelű számait a meghitt személyesség tudatosan vállalt mozzanata miatt szívesen helyezzük majd polcainkra az Alaptörvény díszkiadása és a Nemzeti Könyvtár kötetei mellé.” Nem idézünk többet, úgyis ezen pörög egész nap mindenki.
| ||
Mert igen, persze, roppant vicces, hogy a mondatainak nincs értelme, hogy seggnyalásból épít katedrálist, vagy ahogy a szerkesztőbizottsággal bénázik. Amely „szerkesztő bizottság” ugyebár háromtagú lenne: „Balogh Zoltán, Kerényi Imre és Vizi E. Szilveszter” szerepel Kerényi levelében. Balog miniszter nevét nem sikerült leírnia, Vizi E. Szilveszter meg azonnal elhatárolta magát, hiszen nem szólt neki senki. Nagyjából ennyire komoly a dolog – legyinthetnénk. De ne legyintsünk.
Nem is attól ijesztő és visszataszító igazán ez az új ötlet, hogy megint a semmire megy el egy halom pénz (a honoráriumok bizonnyal rekordot döntenek a magyar lappiacon), és a Fidesz már megint állami forrásból finanszírozza a pártpropagandát. Még csak nem is azért, mert félbolondok, félnácik és félanalfabéták is meghívást kaptak, hogy a miniszterelnök szerzőtársaként az új nemzeti elit részei legyenek. Ezeket megszoktuk már.
Az viszont még soha nem látszott ilyen tisztán, hogy a Fidesz új nyelvet alkot: a béketábor nyelvét. „A Magyar Krónika nem harcol, hanem örömet mond. A Magyar Krónika jelszava: keresd a jót. Legjobbjaink a gondolkodás négyzethálóját rávetítik a jelenségekre, s ha jót lelnek, megírják. Ha egymásban találják meg a jót, azt is megírják. Itt ne legyen bozótharc. Baráti tűz sem. Kell a jó, a szép, az igaz, az érvényes gondolat, a tanítás, a pozitív energia és a szövetség. Kell az igen. Igen, keresd a jót.” Az új világ új nyelvében így nevezik a hősöket: „…a tejcsináló Cserpes úr, a dalcsináló Ákos úr, a kiállításokat varázsló Baán úr, a színházcsináló és öt gyermeket nevelő Vidnyánszky úr, a borkészítő Bock úr, a lótenyésztő Lázár testvérek meg a többi eredményes ember mesélje el e folyóiratban gyermekkorát is, képzését is és a nagymama krémesét is.” Az új úri világ hősei boroznak, dalolnak, lovagolnak, nagy családjuk van és együtt építik a jövőt.
Nehéz komolyan venni a sok urat, ugye? No igen, az elvtársakon is röhögött mindenki, aztán Magyarország pillanatok alatt megtanulta és megszokta a kommunizmus nyelvét. Erről szól ez a történet. Egy a tábor, egy a nyelv. Orbán folyóirata arra szolgál, hogy elváljék a szar a májtól. Aki hajlandó csatlakozni a táborhoz, hajlandó beszélni a nyelvét, az velünk van, kerítésen belül. És ne higgyük, hogy csak százan lesznek ilyenek.
Eddig mintha mindenki elsiklott volna az első szám megjelenési időpontja fölött: május 1. Vagyis a választások után. Nem kampánylap lesz tehát a Magyar Krónika, hanem egy megszilárdult autoriter rendszer veszélyes játékszere.
Fent a kádárizmus emlékművéről beszéltünk, de nem akarunk igazságtalanok lenni. Nem emlékszünk olyanra, és elképzelni sem tudjuk, hogy Kádár János maga vezetett volna egy szerkesztőségi ülést. Orbán Viktornak ez belefér. És akkor már tényleg nincs más hátra: várjuk Orbán Viktor nyelvészeti tárgyú tanulmányait és a Magyar Krónika másik állandó szerzője, Lévai Anikó legújabb eredményeit a polimerkutatás terén.
