„A tegnapi, illetve a mai ünnep nem kezdet, hanem befejezés. Vagy mondjuk inkább beteljesítésnek. Ma befejeződik a húsvéti időszak ötven napja, hogy a feltámadás titka a Szentlélek erejében bennünk éljen tovább annyi napon keresztül, amennyit az Úrtól kapunk földi próbaidő címén” – olvassuk a hittansuli.hu pünkösdhétfőre vonatkozó definícióját, aztán elolvassuk azt a közleményt, amit tegnap este – vagyis még pünkösdhétfőn – juttatott el a Pannonhalmi Főapátság az MTI-nek.
„Egy több mint tíz éve történt cselekménysorozat kapcsán tavaly októberben belső vizsgálat indult egy szerzetes-nevelőtanár ellen, az eljárás következtében az érintett szerzetes elhagyta a bencés rendet” – írják, hozzátéve, hogy a vizsgálóbizottságot kiskorú veszélyeztetésének gyanúja miatt állította fel Várszegi Asztrik főapát, „amikor tudomására jutottak az esetek”.
Kizárt dolog, hogy véletlenül hozták volna ezt a szöveget az egyik legjelentősebb egyházi ünnep piros betűs másnapján, és mindjárt elkezdhetnénk találgatni, hogy mégis miért. Ám ennél sokkal súlyosabb kérdés: mégis hogyan lehetséges, hogy csak tíz év múltán jutott a főapát tudomására az eset?
| ||
A másik meg, hogy pontosan miről is van szó? Merthogy arról nem kapunk tájékoztatást. „Az MTI kérdésére Papp Áron, a Pannonhalmi Főapátság Főapáti Hivatalának média kapcsolattartója a sértettek személyiségi jogaira és érdekeire való tekintettel nem mondta el, hogy ebben az ügyben pontosan mit jelent a kiskorú veszélyeztetése, hány akkori gyermek érintett benne és mit derített ki a vizsgálóbizottság. Úgy fogalmazott, hogy »körültekintő egyházi kivizsgálást folytattak le, amelyről a Vatikán illetékes hivatalát is értesítették«. Papp Áron elmondta azt is, hogy a rendőrség nem indított nyomozást, mert egyik érintett sem tett büntető feljelentést” – olvassuk, és nekünk ég az arcunk Papp Áron média-kapcsolattartó szavainak hallatán. Mi az, hogy „a sértettek személyiségi jogaira való tekintettel”? Azóta több mint tíz év telt el! És egyébként, hogyan fest egy „körültekintő egyházi vizsgálat”, és a részletekről miért is nem lehet tudomásunk? Legalább annyit hadd tudjunk meg, hogy beigazolódott-e a gyanú? És ha nem, akkor miért hagyta el a szerzetes-tanár a rendet?
Szóval, van itt pár kérdés, s még nem is említettük, hogy a közlemény szerint Várszegi Asztrik „minden érintettnél személyesen járt el és minden szükséges támogatást megadott”. Ezt megint hogyan értsük? Mert így, információk híján bármi eszébe juthat az embernek.
Mit is írt a hittansuli a pünkösdről? „Nem kezdet, hanem befejezés.”
Értjük. Az egyházi iskola illetékesei bizonyosak abban, hogy ünnepi közleményükkel pontot tettek egy olyan ügyre, ami szerintük csak rájuk tartozik. Még úgy is, hogy a törvény (Btk. 208. § Kiskorú veszélyeztetése) szerint „a kiskorú nevelésére, felügyeletére vagy gondozására köteles személy (…) aki e feladatából eredő kötelességét súlyosan megszegi, és ezzel a kiskorú testi, értelmi, erkölcsi vagy érzelmi fejlődését veszélyezteti, bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő”.
Márpedig, ha nem fognak kiderülni további részletek, akkor az isten sem mossa le Pannonhalmáról, hogy testületileg valami komoly disznóságot tussoltak el. És addig minden okunk megvan, hogy erre gondoljunk. Meg különben is, ha nem történt semmi különös, akkor hétszentség, hogy meg sem jelentették volna ezt a konkrétumokat mellőző közleményt. Sem pünkösdhétfőn, sem máskor.
