Orbán-piramis épül Budapest közepén

  • narancs.hu
  • 2015. május 21.

Narancsblog

Fürjes Balázs, budapesti fejlesztésekért felelős kormánybiztos, a Népstadion, pardon, a Puskás Stadion helyén épülő sportközpont megvalósításának felügyelője máris bemondta az unalmast.

Míg Orbán Viktor nagyralátó hívei – elsősorban a főnök sportszeretetében bízva – egy esetleges budapesti olimpia megpályázásáért, megrendezéséért verik kisebb-nagyobb rendszerességgel a tamtamot, a valóság kezd egészen más irányt venni. Persze, az is hülye, aki Orbán sportszeretetére alapoz projekteket, hiszen a miniszterelnököt valójában a focin kívül még a hagyományosan magyar sikersportágak is csak némi fotózkodás erejéig érdeklik. De ez mindegy is, legyen az olimpiáért lobbizók baja.

A mi bajunk most épp az, amit a Népstadionnal készülnek csinálni. Na, mit is? Könnyű kitalálni, azzal kezdődött, hogy átkeresztelték Puskás Ferenc Stadionra. Igen, így van, és ma már ott tartunk, hogy a kormánybiztos bejelenti: focistadionná alakítják át.

false

 

Fotó: fortepan.hu

„A korábbi tervekben még 20 sportágat kiszolgáló multifunkcionális létesítményről javarészt lehámozzák a focin kívüli elemeket. Bár a 68 ezer férőhelyes létesítmény alkalmas marad különféle kulturális rendezvények, akár 80 ezres koncert befogadására is” – írja a Népszabadság Fürjesre hivatkozva.

Világos beszéd, foci lesz meg Omega-koncert.

A lap is emlékeztet, Fürjes márciusban vette át a sportcentrum felújítását célzó projektet, aligha világos utasítások híján… S mára már ki is derítette, hogy nincs pénz futópályára, egyebekre, csak a focinak, igen, a legendás magyar focinak (Fiola, Guzmics, Vanczák…) lesz hely a főváros mégiscsak legfontosabb sportlétesítményében, meg persze a megnyitón fellépő, kétszáz éves fennállását csökkentett létszámban ünneplő Omega együttesnek.

Az ok persze nemcsak a költségmegtakarítás, és még csak nem is Orbán monomániája, hanem az, hogy bekuncsorogtuk magunkat a közeles össz-európai rendezésű foci Eb lebonyolítói közé egy vagy két meccs erejéig, ezért fel kell húznunk időre (még) egy focistadiont, lehetőleg marha nagyot. (Tehát mégis Orbán monomániájáról van szó.)

S így akkor meglesz ez a marha nagy fővárosi focistadionja a miniszterelnöknek, alig tizenkétszer akkora, mint a felcsúti. A többi sport ejtve. Az ország meg nézheti, hogy szotyizza tele a gazdája Budapest egyik emblematikus helyszínét. S így lesz az egész országból, a fővárosból a szemünk láttára Felcsút.

A megnyirbált büdzséből tán még futja azért (igaz, nem a futópályán) egy csinos kisvasútra, ami mondjuk a lezárt Cinege utcát köti össze a Parlamenttel, egy csónakázótóval és a város ezen új büszkeségével.

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.