Szoborpark lesz a felcsúti stadionban Melocco műveivel, csak még előbb ezt egy kicsit lerakjuk ide…

  • narancsblog
  • 2015. június 5.

Narancsblog

Budapest újabb szoborkölteménnyel gazdagodik: Makovecz totemoszlopa váltja a 0 kilométerkövet. Állítólag a Főnök és a paprikajancsi már áldásukat adták.

Nyilván úgy vannak vele, hogy ha a Szabadság téri disznóságot túléltük, ez meg sem fog kottyanni. S csak úgy zúg az idős mester szavaiból a műkedvelői szintű nagyzolás: „Mögötte magasodik öt jegenye…” Mármint a 14 méteres oszlop mögött, de nyugi, lesz e szépséges alakzatban egy gigantikus Makovecz-fej is, pajzs alakú fülkében. S a két főítész, kikről tudjuk ősidők óta, hogy a szoborkultúra felkentjei, szóval Orbán és Tarlós már rá is bólintottak. A látnoki tekintetű művész a Heti Válasznak adott interjújában még azt is hozzáteszi (a reá mindig is oly jellemző szerénységgel, ami csak a legnagyobbak sajátja), hogy „a méltó helye” e nagyszerű műalkotásnak a Budavári Sikló alján lenne, s ha már így szóba jött, a nulla kilométerkő meg húzzon a Clark Ádám tér közepére, hisz oda való.

Az isten tudja, mi a lidércesebb ebben a beszédben.

Így lett belőle a Nemzet Művésze

Így lett belőle a Nemzet Művésze

Fotó: MTI

Az, hogy ezek mindig mindent valaminek a helyére akarnak odahányni? Valami rendes, megszokott helyére az övékét, amiről jó messzire ordibál, hogy az övék, nem másé. Mert ott a „méltó helye”.

Vagy talán az, hogy a hajlott korú giccsőr a Szabadság tértől vérszemet kapott? Mert ne legyenek illúziói senkinek, Párkányi Raab felszabadulási emlékműve egy az egyben hordozza kívül-belül Melocco szellemét. Amennyiben a szellem kifejezés használata nem eufemisztikus e helyt kicsit. S lehet ugyan sóhajtozni, hogy hol áll meg ez az egész fővárosi átalakítási furor, de a horizont minimum tágasnak mutatkozik.

Legdurvábbnak persze Orbán bólintása hangzik, mert Tarlósét mondjuk egy óvodás is alighanem képes a helyén kezelni. Hazamegy a vezető a meccsről, rászól a kedvesre, hogy halkítsa le az Eddát, és benyom egy jó Ismerős Arcokat, majd kedvenc foteljában elgondolkodik, hogyan is nézzen ki az ő fővárosa. Rövid gondolkodás után inti a lába előtt heverésző hű Tarlóst, hívja már fel a mestert, hogy nagyon szép, nagyon méltó, de legalább egy szögletzászlót álmodjon még bele valahová, az sem baj, ha rovásírással hímezik rá a szögletarányt.

Nem, nem ezek jelentik Melocco delirálásának legszomorúbb üzenetét, hanem a biztos tudat, hogy amit mond, az úgy is lesz. Hogy Magyarországról öt év alatt minden különösebb fakszni nélkül kipusztult az a legendás utolsó szalmaszál is, hogy tudniillik „ezt úgysem merik megtenni”. Ilyet ma már nem mond és nem is gondol senki.

Persze vége lesz egyszer ennek is, az unintelligencia e hónaljszagú dorbézolásának. S nagy szoborparkká alakítják majd a felcsúti Orbán-stadiont, ahová buszokkal hordják majd a turistákat, mint Enver Hodzsa bunkereibe, nyerges vontatókkal meg a turulokat hozzák, a Blikket árusító fiúcskákat, Horthy Miklós összes faszobrát, a cserélhető fejű carrarai márvány Mindszentyket – még tán majd bővíteni is kell a komplexumot. S akkor a szomszédos ház budija mellett jut hely majd ennek a műalkotásnak is. Megtalálván végre „méltó helyét”. Kinéz az ember, s meglát egy kétméteres Makovecz-fejet. Tuti menten be… beír valami szépet a vendégkönyvbe.

Figyelmébe ajánljuk

Post mortem

Az egész világot megrázó szörnyűségeknél gyakran előkerül a tettes ízlése – nem akarjuk elhinni, hogy egy átlagos ember is követhet el borzalmas dolgokat, keressük a furcsaságokat, az előjeleket, amelyeknek gyanúsnak kellett volna lenniük.

A szellemek ereje

  • - turcsányi -

Johnny Lobónak nehéz élete volt. Már a háború korai szakaszában megjárta Vietnamot, s hazatérve polgárjogi harcosnak állt; az indiánok jogaiért küzdött. 

A messzi káosz

„Mi ez az utazás nevű dolog? Miért nem hagyjuk abba idővel? Hát sosem nő be a fejünk lágya?” – tette fel ezt a három költői kérdést a szerző 2014-ben, utazós blogjának utolsó bejegyzésében.

Egy macska, egy lótusz

Egyiptommal és a fáraókkal krimitől a sorsjegyen át egészen a bútordarabokig bármit el lehetett adni már 100–150 évvel ezelőtt is. Az egyiptománia kutatása viszonylag fiatal terület, általában egyiptológusok vagy régészek, történészek foglalkoznak a témával, mellékprojektként. A fogalomba bármely egyiptomi motívum felhasználása beletartozik úgy is, hogy a kontextus teljesen független az egyiptomi kultúrától.

Kapupánik

A mai fiatalok már nem tudják mi az élet, se háborújuk, se békéjük, kapálni se tudnak, csak ülnek a számítógép előtt. Gyenge, menekülő generációt szült a korábbiak feszített, izzadságos munkája, elkényeztették őket. Az ilyenekből nem lesznek ’56-os hősök.