Mint a Stefka Istvánnak és Huth Gergelynek elmondott szavaiból kiderül, a házelnök fél. Mindentől és mindenkitől. Szegény Kövér László.
Fél a bevándorlóktól: „Általuk nem ismert indítékú, hátterű emberek tömegei lepik el a mindennapjaikat, s bár Isten adja, hogy okkal ne kelljen félni tőlük, de a debreceni zavargás is bebizonyította, hogy egy ilyen extrém helyzetben bármi megtörténhet.”
Kövér László nem fél a bevándorlóktól, egyenesen retteg tőlük: „…e migráció fedésében olyan terroristák jöhetnek be – szinte szabadon – Európába, akik a következő évtizedeket a rettegés korszakává tehetik.”
Kövér fél a parlamenti képviselőtársaitól (nyilván ezért is szerelte fel sokkolóval az országházi őrseregét): „Képzelje el, mi lenne, ha a 199 parlamenti képviselő egyszerre lobogtatna molinókat, üvöltene a megafonba, és hol az egyik, hol a másik frakció rohamcsapata próbálná meg letaszítani a szónokot a pulpitusról.”
Kövér fél a Jobbiktól: „A Jobbik szerintem elérte a határait, a magyar emberek józansága és realitásérzéke elegendő korlátot szab a további terjeszkedésüknek. Persze ne feledjük, szinte bármi megtörténhet, hiszen ami két éve még elképzelhetetlen volt Európában, az ma sokszor a mindennapok része.”
Kövér László még Gyurcsány Ferenctől is fél: „Nagyon oda kell figyelni, senkit nem szabad leírni. Az MSZP-t vagy Gyurcsány Ferencet sem.”
Kövér László a sötét lovaktól is fél: „Pláne azokat a ma még nem is ismert embereket, akiket esetleg éppen egy másik országban próbálnak felkészíteni, hogy majd sokat látott, nyelveket beszélő príma jelöltekként egy pipettával idecsöppentsenek a magyar politika bibéjére.” (Bár lehet, hogy Fodor Gábortól fél, hisz az ő fedőneve volt a Mozgalomban a Pipetta.)
Kövér László fél a hatalom elvesztésétől: „De ebben a pillanatban nem további négy, hanem többször négy évre van szükségünk, hogy a polgári berendezkedés megszilárduljon Magyarországon.”
Kövér László legjobban a románoktól (=szekusok) fél: „Erdélyben túlzás nélkül ismét önvédelemre kell berendezkedni, s ehhez a legszorosabb – de megegyezésen alapuló – nemzeti egység kell.”
Kövér László a határon túli magyaroktól (=szekusok) még annál is jobban fél: „Nincsenek illúzióim a határon túli politikai élet fertőzöttségével kapcsolatban, afelől pedig végképp nem, hogy az utódállamok titkosszolgálatai milyen módon készítették elő a magyar érdek-képviseleti szervezetek megalakulását.”
De miért fél mindenkitől Kövér László? Kit érdekel? Az fél mindenkitől, akinek nem tiszta a lelkiismerete. Hogy Kövér így van-e vele, vagy csupán beleőrült a negyedszázados gyűlölködésbe, az szinte másodlagos. Magyarország igazán egy dologtól félhet, hogy ilyen csávók viselik az ország főhivatalait.
