Nem Alföldi nyert. Oké, ilyen van, öt évig ő volt, most más jön, jöjjön más. Mi bírtuk a Nemzetit, jobban mondva hol tetszett a színház, hol nem, de mindent összevetve rendben levőnek találtuk.
A más – mondják, és higgyük el, miért is ne – még csak nem is rossz minőség, művészileg legalábbis. Hogy mennyit kellett az új állásért pedáloznia, és eközben milyen kétes tisztaságú dolgokat mondott és csinált – hát, fátylat rá.
Még csak nem is az történt, hogy Alföldit 2010-ben, amikor kormányra kerültek, rögtön kirúgták. Pedig közé is lövethettek volna! Nem tették, és ennek biztos örülnünk kéne.
De mielőtt behányunk a saját nagylelkűségünktől.
Az meg már micsoda, és az Emberi Erőforrások Minisztériumának sajtóközleményéből idézünk, hogy „a Vidnyánszkyt támogató bizottsági tagi vélemények szerint a Nemzeti Színház nem pusztán színház, hanem olyan intézmény, amelynek nemzeti értékeket kell képviselnie, közvetítenie. Ennek markáns megjelenése a benyújtott pályázatok alapján egyértelműen Vidnyánszky Attilától várható. A két pályázó közül ő az, aki maradéktalanul megfelel a nemzet első számú színházával szemben támasztott követelményeknek.”
Ki írta ezt? Melyik bizottsági tag? Vagy az Emmi a tettes? Melyik tag vagy melyik Emmi gondolja azt, ennek a mondatnak a valódi tartalmát, hogy az Alföldi vezette színház nem képviselt és közvetített, vagy nem elég „markánsan” képviselt és közvetített „nemzeti értékeket”? Miről beszéltek? Mindenki tudja rólatok, hogy nem dönthettetek másképp, hogy robotok vagytok, egy politikai döntés végrehajtói, hogy nem rátok, hanem a nevetekre és a tekintélyetekre volt szüksége Orbán rezsimjének – és ezt, úgy álljunk tisztán az úristen színe előtt, még el is néztük volna nektek. Nem tudjuk, miért, de elnéztük volna. De miért sértegetitek Alföldit és a Nemzeti Színház minden dolgozóját, szerzőjét, rajongóját, nézőjét? Minket. Mi szükség van erre az aljas beszédre? Mi a kurva anyátok nem volt eddig nemzeti a Nemzetiben? Milyen nemzeti értékeket nem képviselt? És milyeneket fog ezután? Soroljátok már felfele, legyetek szívesek! Vagy inkább mégse. Hisz hogy jöttök ahhoz, hogy ti mondjátok meg, mik a nemzeti értékek, és ki felel meg nekik? Hogy jöttök ahhoz, hogy nem elég nemzetinek mondjatok valamit, hogy valakinek, bárkinek a hazaszeretetét, a jogát a saját nemzetéhez kétségbe vonjátok? Lehetséges-e, hogy csak nektek nem tűnt fel: az a rezsim, amelynek a bábjaiként ehhez a cucchoz a neveteket adtátok, épp felszámolja a magyar nemzeti kultúrát? Hogy ez a rezsim képtelen nemhogy egy igaz, de egy nyelvhelyes magyar mondat megfogalmazására? Szerintetek ők a nemzeti kormány?
Vagy ennyire beszartatok a három minisztériumi smasszertől, akiket biztos, ami biztos, Balog benyomott a „bizottság”-ba?
Hogy színjátékban vettetek részt, tudtuk eddig is, mint ahogy ti is tudtátok, és azt is tudtátok, hogy ezt mindenki tudja. Erre tudunk magyarázatot, sőt felmentést is. De miért nem mondtátok akkor ezt? Azt, hogy legyen Vidnyánszky, mert csak. Mert ez a parancs. Vagy mondunk még jobbat: azért, mert Vidnyánszky szerintünk jobb művész, mert úgy hisszük, jobb, színvonalasabb színházat fog csinálni. Abban lett volna legalább egy állítás, a személyes felelősségvállalás árnyéka.
De nem ezt mondtátok. A saját alávalóságotokat más gyalázásával próbáltátok leplezni. Hogy süllyedhettetek idáig?
Miért Orbán Viktor és a többi polgárháborús uszító nyelvén szólaltok meg?
A bizottság tagjai voltak: Kerényi Imre rendező, Konrád Antal színművész, Nagy Viktor rendező, Ókovács Szilveszter, a Magyar Állami Operaház mb. főigazgatója, Révész Mária miniszteri főtanácsadó, Szigethy Gábor színháztörténész, Törőcsik Mari, a Nemzet Színésze, és két minisztériumi szakreferens.
Alföldi Róbert a Magyar Narancs december 19-én megjelenő, karácsonyi dupla számában beszél a pályázatról, személye és a Nemzeti Színház vegzálásáról.
