Megjött hazai halszagú: így próbál betörni a Magyarságkutató Intézet a slágerlistára

  • narancs.hu
  • 2020. december 20.

Narancsblog

Azért persze ez is törni egy kicsit a magyart.

Úgy tűnik, hogy a 2020-as év a karácsonyi slágerek témakörét is jócskán átírta. Míg máskor egymásba érnek a mindenféle népszerű előadók zenés szeretetrohamai, most olyan dal került az érdeklődés középpontjába (egyúttal vált is menten közröhej tárgyává), ami csillagszórók helyett lángszórókat, csendes éj helyett a csatazajt idézi fel. Noha címe alapján – Egy az Isten  – karácsonyi ének is lehetne, szó sincs erről szó,

 

a dal nem a kisjézusnak, hanem 907-es pozsonyi csatának állít emléket.

 

Egészen pontosan a Magyarságkutató Intézet A pozsonyi csata című animációs filmjét előlegezi meg, amelyet december 21-én, hétfőn fog a köztévé sugározni.

Nos, ennek a produkciónak a beharangozója az említett „karácsonyi dal”, amelyet Tóth Gabi énekesnő és a kormányhű rapperként számon tartott FankaDeli (Kőházy Ferenc) vezet elő hatalmas elánnal, miközben a bemutatásra váró film részleteit tekinthetjük meg.

 

A hangzás körülbelül olyan, mintha az István, a királyt rázták volna össze a NOX együttessel,

 

ráadásul a film részletei egy 15-20 évvel ezelőtti számítógépes játék animációját idézik, annak az összes bumfordi esetlenségével, ám láthatóan halálos komolyan gondolva. Ha ehhez hozzátesszük azt, hogy a dalszövegben oly sokszor megénekelt „egy az isten” ugyancsak maga az anakronizmus, hisz a pozsonyi csata magyar seregének katonái pogányok voltak. S ezzel majdnem minden lényegeset elmondtuk a szerzeményről, ami egyébként ugyannak a Bársony Bálintnak a műve, akinek a nevéhez – ha még emlékszünk rá – a hét évvel ezelőtt nagyot égő „Nemzeti Összetartozás Dala”, a Barackfa is fűződik. De ne feledkezzünk meg a műalkotás magyar nyelv elleni vissza-visszatérő merényletkísérleteiről sem, kedvencünk a simo-Gattya (a különösen nehéz „simogatja” szó helyett dalolja Tóth művésznő).

Persze nem lehetne egy rossz szavunk erre az egészre, ha mindezt Tóth vagy FankDeli szólólemezén hallanánk, a saját vagy kiadójuk befektetéseként. Az ő pénzük, az ő kockázatuk.

Csakhogy szó sincs erről,

 

az egyelőre ismeretlen, ám vélhetően jelentős cechet – más szóval: közpénzt – ugyanis nem a lemezvásárlók állják,

 

hanem a sok-sok százmillió forinttal kitömött Magyarságkutató Intézet, amely Kásler Miklós kezdeményezésére azért kezdte meg tavaly a működését, „hogy olyan kutatásokat végezzen a magyarság múltjának, nyelvének, eredetének feltárására, amikre eddig a tudományos belterjesség ellenállása miatt nem volt lehetőség”.

A látottak, hallottak alapján nincsenek kétségeink afelől, hogy miért nem.

 

Figyelmébe ajánljuk

Mi az üzenete a Hadházy Ákos és Perintfalvi Rita elleni támadásoknak?

Bő húsz éve elvetett mag szökkent szárba azzal, hogy egy önjelölt magyar cowboy egyszer csak úgy döntsön: erővel kell megvédenie gazdáját a betolakodótól – ha jóindulatúan szemléljük a Hadházy Ákossal történteket. Ennél valószínűleg egyszerűbb a Perintfalvi Ritával szembeni elképesztően alpári hadjárat: nem könnyű érveket hozni amellett, hogy ez valaminő egyéni ötlet szüleménye.

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.