Tegnap bukott napvilágra Szalay Ferenc szolnoki polgármester odavetett megjegyzése, mely szerint valakik „hülye vén kurvák lennének” méghozzá jelentős számosságban. De persze maradjunk pontosak, a fideszes városvezető szó szerint ezt mondta: „Ennyi hülye vén kurvát!”
Egy bekapcsolt mikrofon lett a veszte.
Lett a veszte? Dehogy lett, ez Magyarország. Közelebbről Szolnok, a magyar miniszterelnök, Orbán Viktor feleségének szűkebb pátriája. De hogy jön ez ide? Tán Orbánné nevezi ki ott a polgármestereket? Jaj, hová gondolsz! A NER-ben elő nem fordulhat ilyesmi. Mégis átfut az ember fején, hogy Lévai Anikó mint szolnoki születésű nő, nos, hát elereszthetne egy ejnye-benyjét, amikor valaki (te jó isten, a város vezetője!) szolnoki nőket gyaláz a kültelkinél is alpáribb stílusban. Persze, nem szegény Lévai Anikó az, akinek itt meg kéne szólalnia, legalábbis hivatalosan. A Fidesznek illene nyökögnie valamit, de egy nappal az események után még annyi sem telik tőlük, hogy valami olyasmit elrebegjenek, hogy lehet, hogy a polgármester úr egy gyenge pillanatában oda nem illő szavakat használt, de amúgy nagyszerű politikus, Szolnok – a mondott hülye vén kurvák minden ármánykodása ellenére – virágzik, s arról se feledkezzetek kedves magyar emberek, hogy Szalay nagyszerű családapa, mintaférj, s többszörös véradó (vagy az csak komcsiban volt nagy szám?)
De semmi, a Fidesz hallgat. Orbán Viktor valószínűleg nem alakította ki álláspontját, vagyis hát elszállnak az ő talpa alatt az ilyen piszlicsáré ügyek. Ma reggeli rádiónyilatkozatában is jószerivel csak a világpolitika csúcsait járta, hogy is mondjuk, mint egy tényező.
Megszólalt viszont maga Szalay Ferenc, vannak helyzetek, amikor nem ússza meg az ember kussolással a környülállást. Nyilatkozata maga volt NER, maga volt az aljas felelőtlenség, a felelősség nemhogy el-, de egyenesen áthárítása. Hogy is tehetne ő arról, hogy lehülyevénkurvázta a választóit, jó, akkor a választói egy csoportját, mintha számítana bármit is. Nem a jelenlévőkről mondta. (Nyilvános testületi ülésen esett a gyalázat.) Ja, ha nem a jelenlévőkről mondta, akkor mindjárt más, akkor szabad. Egyébiránt a felvételt látva egy óvodás is magabiztosan jelentheti ki, hogy dehogynem a jelenlévőkről mondta, a magyarázkodás szimpla hazugság – de közlése fényében mi más is várható Szalaytól. Aki persze azért is fakadt ki, szerencsétlen, mert báncsák, hosszú ideje nemtelen pletykákat terjesztenek róla.
Miket? Azt, hogy úgy beszél nőkről, mint egy utolsó kapcabetyár? Ugyan, hagyjuk már békin egymást, mindenki pontosan tudja, mi történt itt. S azt is tudja, hogy ez megengedhetetlen.
Megengedhetetlen lenne nemcsak Európában, de minden magára kicsit is adó helyen. De Magyarországon, akiknek hatalmukban állna megvédeni polgárokat (hisz mindenki sértettje ennek az inzultusnak) egy efféle támadásoktól, azok rég nem adnak magukra, csak Orbán Viktor szavára adnak. Úgyhogy most várjuk a császár (vagy a császárné) parancsát.
Ennél még az is különb lenne, ha elbujdosnánk szégyenletünkben.
