Az a helyzet, hogy Terry Black lebuzizta Vona Gábort, mivel szerinte valamikor a 2000-es évtized elején a homofóbiájáról (is) híres párt akkoriban még egyetemista elnöke hajlamos volt némi, izé, buzulásra. Már a romantikus tálalás is érdemes a közfigyelemre, egy középiskolás novella-pályázaton is lehetne nyomulni vele: fiatal férfiakból álló művész-értelmiségi társaság a nyóckerben, akik olykor nem csak a fejüket dugják, khm, össze. Színészek, kezdő politikusok, írók, olvasók és Vona Gábor. Mindezt lehozza Habony Árpád Origója, Riposztja, 888-a, anyja kínja. Oké, ők ilyenek: Habony nem Orbán Viktor, főként nem Lévai Anikó, vagy tudja fene. A mondott orgánumok nem mulasztják el megjegyezni, hogy Terry Blacket ezúttal az igazságérzete vezette. Mely közlésben nem is az az érdekes, hogy akkor vajon mi vezette Terry Blacket, amikor három éve Vona mellett Szájer Józsefet és Semjén Zsoltot is erkölcstelen életűnek nevezte, hanem az, hogy a francba létezhet egy ország, ahol az igazságérzet kifejezést ilyesmire használják. Nos, így: halántékig a mocsokban.
A történet, mint tudjuk, nem ért itt véget, mert mint ahogy Magyarországon jobboldali politikusok körében az szokásban van – gondoljunk csak a Fidesz belső köreiből épp mostanában rútul kibukó Kocsis Mátéra –, ahelyett, hogy legyintenének egyet, hogy valami futóbolond lebuzizott, lépjünk tovább. Nem, itt nem: Vona sajtótájékoztatót tartott menten, én nem vagyok buzi, vegyétek tudomásul, s felesége – aligha nem egyeztetvén a hites urával – a miniszterelnök feleségéhez fordul, hogy az még hagyján, hogy így meg úgy, de azért lebuzizni a férjemet mégsem kéne.
| ||
S még ez sem elég, mert erre jön Magyarország miniszterelnökének szóvivője, s ő is beszáll, ugyancsak útszéli tenorban e perdöntő kérdés eldöntésébe, hogy tudniillik, buzi-e vagy, kiskomám. Ne bujjá’ má a feleséged szoknyája mögé, mert micsoda dolog az már, légy inkább férfi, oszt’ tűrjed, mert ez a férfiak sportja, s az ilyen, kemény, mint a bazalt.
Orbánék kétségtelenül Vona elevenjébe vágtak azzal, hogy egy döntően homofób párt vezetőjét vádolják homoszexualitással. Mert ne legyen senkinek semmiféle illúziója, a 21. századi Magyarországon ez vád. Buzi vagy, húzd meg magad. S Vona éppen azért kénytelen visszautasítani e vádakat, mert az e körül minduntalan keletkező hisztéria részint az ő – és eszmetársai – műve. Ezért is sikoltozott oly hangosan a politikába’ megboldogult Kocsis Máté is, amikor ő volt soron.
Vonának tehát nem az a baja, mint az országnak, hogy ha nem vigyázol, jön az ország miniszterelnöke és lebuziz, ami ugyebár Európától igen távol eső állapotokat bizonyít. (Lehet, hogy Terry Black nem egyenlő Orbán Viktorral, de Habony Árpád és Havasi Bertalan piszkosul az.) Vonának az a baja, hogy őt lebuzizták, pedig a nyílt buzizás (cigányozás, zsidózás, etc.) az ő privilégiuma és a pártjáé.
Tehát az önfeledt és büdös szájú buzizáson túl ez is összeköti Orbánt és Vonát: mindketten olyan országot akarnak, ahol emberek revolverezhetők a magánügyeikkel: Ahol szitokszó lehet bármi. Ilyet akarnak, s egyelőre meg is kapták: ott dagonyáznak benne a családjukkal. Mindenki nézi őket, mint a tévét.
