Minek ide a kerítés: Semjén Zsolt szélesre tárta az ország kapuit 20 fillérért az ügyeskedőknek

  • narancs.hu
  • 2017. február 24.

Narancsblog

Kit érdekel a közbiztonság, csak meglegyen az egymillió új magyar állampolgár!

A honosítás kezdete óta 920 ezerrel bővült a magyar állampolgárok száma – mondta Semjén Zsolt tavaly november 30-án, a Magyar Diaszpóra Tanács ülésének szünetében, majd büszkén hozzátette:

tartani fogják ígéretüket és a ciklus végére meglesz az egymillió új magyar

állampolgár. E szöveg már akkor is falsnak tűnt, hiszen Semjén úgy beszélt a dologról, mint egy sztahovista párttitkár 1950-ben, s épp csak azt nem mondta, hogy hány százalékkal akarják túlteljesíteni a korábbi normát. Mintha a magyar állampolgárság „mennyiségi” mutatóinak efféle emelkedése ugyanolyan hőstett volna, mint valami ipari tevékenység.

Csakhogy legkésőbb az Index pár nappal ezelőtti riportja óta a napnál is világosabb, hogy e túlteljesítés mögött vélhetően egy roppant felelőtlen, Magyarország (illetve még 151 olyan állam, ahová vízummentesen utazhatnak a magyar állampolgárok) biztonságát veszélyeztető könnyített ügyintézés áll, ami egy felelős kormánynak komoly aggodalomra adna okot.

Az Index cikke szerint ugyanis „nagyon

pörög Ukrajnában a magyar állampolgársággal

való üzletelés. Túl egyszerű a honosítás folyamata, így pár százezer forintért bűnözők és terroristák is csináltathatnak maguknak magyar útlevelet fényképpel és ujjlenyomattal, majd szabadon utazhatnak a világon bárhová”, ráadásul „a módszert a helyiek elmondása szerint a románoktól vették át a dílerek”. A cikkben megszólal egy kifejezetten ilyen ügyekkel foglalkozó ukrán nyomozó, illetve olyanok is, akik már eladták honosítási lehetőségüket.

Mindez azért lehetséges – írja az Index –, mert ugyan a mostani szabályozás szerint kötelező mellékelni egy fényképet a honosítási kérelemhez, egyet pedig a személyazonosító igazolvány adatlapjához, de ez a fénykép

sem a személyire, sem pedig a honosító okiratra nem

kerül rá. Ezeket a fénykép nélküli, de magyar állampolgárságot igazoló iratokat veszik meg a dílerek 200 és 500 ezer forint közti összegért, és 600 ezer-1,5 millióért adják tovább a „végfelhasználónak”, akiknek ezután már csak az a dolguk, hogy e dokumentumokkal bemenjenek egy magyarországi kormányablakba, és igényeljenek egy útlevelet, ehhez ugyanis ott, helyben csinálnak egy fényképet és ott veszik le az ujjlenyomatát is.

Mindezt nevezhetjük az egyszerűbb ügyintézés érdekében tett lépésnek is, de annak is, hogy biztosan megvalósuljon Semjén ígérete: egymillió új magyar állapolgárság kiadása a ciklus végére. És

egyelőre úgy tűnik, ez fontosabb

mindennél. Ha azonban Semjén azzal is számol, hogy ez az új egymillió egyúttal rögtön Fidesz-KDNP szavazóvá is válik, akkor nagyot téved. Akik ugyanis efféle jogtalan úton jutnak magyar útlevélhez – noha minden bizonnyal nagyon hálásak Orbánnak, Semjénnek –, nem a szavazófülkében fejezik ki hálájukat. Inkább egymás között röhincsélnek majd azon, micsoda idióták vezetik ezt az országot.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.