Orbán vérlázító mondatára még saját rádiójának riportere is megfeledkezett magáról, és visszakérdezett!

  • narancs.hu
  • 2017. február 24.

Narancsblog

Az orcátlanság csimborasszója!

Az orcátlanság csimborasszója, bizony, méghozzá a miniszterelnök orcátlanságáé, aki szokásos – és Orwell 1984 c. művét idéző – péntek reggeli rádiószólamában azt találta mondani, hogy „komoly szégyentől és lejáratástól mentettük meg az országot”. Tudniillik azzal, hogy elhatározták (alkalmasint elhatározta), hogy Budapest visszavonja olimpiarendezési kandidációját. Ezen aztán a becsület határain messze túl is lojális rádió riportere is teljesen kiborult, s olyanra ragadtatta magát, amilyen soha még meg nem esett Orbán rádiójában:

visszakérdezett!

false

 

Fotó: Máthé Zoltán / MTI


Mi lett volna a szégyen, a népszavazás? Orbán szóhoz sem jutott ezen impertinencia hallatán, majd kínos szünet után valami olyasmit nyökögött döbbenten, hogy a népszavazás magyar ügy, amit akár meg is lehet nyerni, de még akkor is csak többség lesz, nem pedig egység, ami nélkül viszont olimpiarendezést nem lehet nyerni. S amikor végre összeszedte magát, így summázta ebbéli mondandóját.

„Ronggyá vertek volna.”

Mármint Los Angeles és Párizs.

Tényleg, micsoda fene nagy szégyen lett volna „kikapni” Párizstól vagy Los Angelestől. Mekkora szégyen érte már Párizst, amikor nem kapta meg a 2012-es olimpiát! S mióta világ a világ, ujjal mutogatnak az olimpiai rendezéséért sikertelenül kandidálókra. Micsoda sötét marhaság már ez. Soha a büdös életben senki nem törődött azzal, hogy ki nem kapott olimpiát, nemhogy szégyen lett volna.

De ha kivonjuk a történetből Párizst és Los Angelest, jön a meglepetés: Orbánnak máris igaza van.

Nagy szégyen lett volna a népszavazás – neki.

Miért? Azért, mert

„Ronggyá vertek volna.”

S ezek után már csak hab volt a tortán, hogy a Momentumot kikiáltotta a miniszterelnök az új SZDSZ-nek, a NER-es retorika szerint tehát az új közellenségnek. Nos, a félelme jogos. Minden félelme jogos.

Visszatérve pedig a rádióra, most nyilván a szokásos processzus jön, amit épp a napokban mesélt el lapunknak Mészáros Antónia. Orbán adás után kedvesen elbeszélgetett a riporterrel, elmagyarázta neki, miért lett volna nemzetrontó kikapnia egy népszavazáson, ami akár a vasárnapi zárva tartásról, akár egy olimpiai bejelentkezésről szólna, vagy bármiről. A rádiós bocsánatért esedező főnökein pedig keresztülnézett volna, s pár hét múlva röpül a riporter.

Ez a szégyen, meg annyi minden más Orbánhoz köthető dolog, például a bukott menekültellenes népszavazás.

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.