Orbán vérlázító mondatára még saját rádiójának riportere is megfeledkezett magáról, és visszakérdezett!

  • narancs.hu
  • 2017. február 24.

Narancsblog

Az orcátlanság csimborasszója!

Az orcátlanság csimborasszója, bizony, méghozzá a miniszterelnök orcátlanságáé, aki szokásos – és Orwell 1984 c. művét idéző – péntek reggeli rádiószólamában azt találta mondani, hogy „komoly szégyentől és lejáratástól mentettük meg az országot”. Tudniillik azzal, hogy elhatározták (alkalmasint elhatározta), hogy Budapest visszavonja olimpiarendezési kandidációját. Ezen aztán a becsület határain messze túl is lojális rádió riportere is teljesen kiborult, s olyanra ragadtatta magát, amilyen soha még meg nem esett Orbán rádiójában:

visszakérdezett!

false

 

Fotó: Máthé Zoltán / MTI


Mi lett volna a szégyen, a népszavazás? Orbán szóhoz sem jutott ezen impertinencia hallatán, majd kínos szünet után valami olyasmit nyökögött döbbenten, hogy a népszavazás magyar ügy, amit akár meg is lehet nyerni, de még akkor is csak többség lesz, nem pedig egység, ami nélkül viszont olimpiarendezést nem lehet nyerni. S amikor végre összeszedte magát, így summázta ebbéli mondandóját.

„Ronggyá vertek volna.”

Mármint Los Angeles és Párizs.

Tényleg, micsoda fene nagy szégyen lett volna „kikapni” Párizstól vagy Los Angelestől. Mekkora szégyen érte már Párizst, amikor nem kapta meg a 2012-es olimpiát! S mióta világ a világ, ujjal mutogatnak az olimpiai rendezéséért sikertelenül kandidálókra. Micsoda sötét marhaság már ez. Soha a büdös életben senki nem törődött azzal, hogy ki nem kapott olimpiát, nemhogy szégyen lett volna.

De ha kivonjuk a történetből Párizst és Los Angelest, jön a meglepetés: Orbánnak máris igaza van.

Nagy szégyen lett volna a népszavazás – neki.

Miért? Azért, mert

„Ronggyá vertek volna.”

S ezek után már csak hab volt a tortán, hogy a Momentumot kikiáltotta a miniszterelnök az új SZDSZ-nek, a NER-es retorika szerint tehát az új közellenségnek. Nos, a félelme jogos. Minden félelme jogos.

Visszatérve pedig a rádióra, most nyilván a szokásos processzus jön, amit épp a napokban mesélt el lapunknak Mészáros Antónia. Orbán adás után kedvesen elbeszélgetett a riporterrel, elmagyarázta neki, miért lett volna nemzetrontó kikapnia egy népszavazáson, ami akár a vasárnapi zárva tartásról, akár egy olimpiai bejelentkezésről szólna, vagy bármiről. A rádiós bocsánatért esedező főnökein pedig keresztülnézett volna, s pár hét múlva röpül a riporter.

Ez a szégyen, meg annyi minden más Orbánhoz köthető dolog, például a bukott menekültellenes népszavazás.

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

„Legalább két generáció kell”

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény: így konzerválja a romák kirekesztését a jogrend

A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok – írja Horváth Aladár.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.