Orbán vérlázító mondatára még saját rádiójának riportere is megfeledkezett magáról, és visszakérdezett!

  • narancs.hu
  • 2017. február 24.

Narancsblog

Az orcátlanság csimborasszója!

Az orcátlanság csimborasszója, bizony, méghozzá a miniszterelnök orcátlanságáé, aki szokásos – és Orwell 1984 c. művét idéző – péntek reggeli rádiószólamában azt találta mondani, hogy „komoly szégyentől és lejáratástól mentettük meg az országot”. Tudniillik azzal, hogy elhatározták (alkalmasint elhatározta), hogy Budapest visszavonja olimpiarendezési kandidációját. Ezen aztán a becsület határain messze túl is lojális rádió riportere is teljesen kiborult, s olyanra ragadtatta magát, amilyen soha még meg nem esett Orbán rádiójában:

visszakérdezett!

false

 

Fotó: Máthé Zoltán / MTI


Mi lett volna a szégyen, a népszavazás? Orbán szóhoz sem jutott ezen impertinencia hallatán, majd kínos szünet után valami olyasmit nyökögött döbbenten, hogy a népszavazás magyar ügy, amit akár meg is lehet nyerni, de még akkor is csak többség lesz, nem pedig egység, ami nélkül viszont olimpiarendezést nem lehet nyerni. S amikor végre összeszedte magát, így summázta ebbéli mondandóját.

„Ronggyá vertek volna.”

Mármint Los Angeles és Párizs.

Tényleg, micsoda fene nagy szégyen lett volna „kikapni” Párizstól vagy Los Angelestől. Mekkora szégyen érte már Párizst, amikor nem kapta meg a 2012-es olimpiát! S mióta világ a világ, ujjal mutogatnak az olimpiai rendezéséért sikertelenül kandidálókra. Micsoda sötét marhaság már ez. Soha a büdös életben senki nem törődött azzal, hogy ki nem kapott olimpiát, nemhogy szégyen lett volna.

De ha kivonjuk a történetből Párizst és Los Angelest, jön a meglepetés: Orbánnak máris igaza van.

Nagy szégyen lett volna a népszavazás – neki.

Miért? Azért, mert

„Ronggyá vertek volna.”

S ezek után már csak hab volt a tortán, hogy a Momentumot kikiáltotta a miniszterelnök az új SZDSZ-nek, a NER-es retorika szerint tehát az új közellenségnek. Nos, a félelme jogos. Minden félelme jogos.

Visszatérve pedig a rádióra, most nyilván a szokásos processzus jön, amit épp a napokban mesélt el lapunknak Mészáros Antónia. Orbán adás után kedvesen elbeszélgetett a riporterrel, elmagyarázta neki, miért lett volna nemzetrontó kikapnia egy népszavazáson, ami akár a vasárnapi zárva tartásról, akár egy olimpiai bejelentkezésről szólna, vagy bármiről. A rádiós bocsánatért esedező főnökein pedig keresztülnézett volna, s pár hét múlva röpül a riporter.

Ez a szégyen, meg annyi minden más Orbánhoz köthető dolog, például a bukott menekültellenes népszavazás.

Figyelmébe ajánljuk

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.

Eddig csak a szégyen

Aláírták a koalíciós szerződést, innentől hivatalosnak tekinthető, hogy megalakul a szétválás utáni Csehország minden bizonnyal leggusztustalanabb kormánya, amelyben egy populista vezér, Andrej Babiš dirigálja saját személyre szabott pártja (az Ano) és két neonáci pártocska (a 7,8 százalékos SPD és a 6,8-as Motoristé sobě) delegáltjait.