Nagy Imre kivégzése helyett Orbán Viktor győzelmére emlékezünk, csak az ünnepelt hiányzik

  • narancsblog
  • 2014. június 16.

Narancsblog

De úgy látszik, hogy a nagy harcos, aki saját kezével verte ki az oroszokat, most megfutamodott egy idős német úr elől.

Egy normális országban június 16-án esedékes hírösszefoglalónk Esterházy-idézetekkel kezdődne. Mondjuk ezzel, A szabadság nehéz mámorából: „Én a nyolcvanas években megjelent könyveimben mindenhová beírtam ezt a dátumot, amely egyszersmind James Joyce Ulyssesének napja is, a Bloomsday. Finomabbnál is finomabb, ezoterikus utalás volt ez akkor, sem egyikről, sem a másikról nem tudott többnyire a nyájas olvasó, részint tájékozatlanságból (műveletlenség ennek a neve), részint a Kádár-kor nemzeti amnézia programjának megvalósítójaként. Erre ma kínos emlékezni, tehát nem emlékszünk rá. De meg kell mondanom, egyszer sem gondoltam e dátum kapcsán Gimes Miklósra, mindig csak Nagy Imrére (meg Joyce-ra), kicsit Maléterre.”

Ma azonban nagyon távoliak már ezek a finom mondatok. Brutalitás van, a gátlástalanság és az ízléstelenség rajtunk is erőt vesz, és a történelemre, az irodalomra irányuló komoly figyelem, elszánt kíváncsiság helyett beleragadunk a mocsokba. Hiszen hogy is tekinthetnénk el attól, milyen alávaló ünnepséget szerveztetett magának a miniszterelnök, vagy hogy Nagy Imre nevét használja ahhoz, hogy magának szobrot emeljen? Ezt már leírtuk korábban részletesen, a történethamisítást és a megalomániát, ami mától ezt a napot is belengi. (Lásd: Temetés újra meg újra – A szabadság ténye és ünnepe közti különbségekről).

Folyik a komoly munka Albufeirában

Folyik a komoly munka Albufeirában

Fotó: MTI

A mártírok ma élő rokonai, mások mellett Nagy Imre unokája és Maléter Pál özvegye nálunk is keményebben fogalmazott: „Ez történelmünk fontos eseményeinek hazug átírására tett gyalázatos kormányzati kísérlet, mely újabb bizonyítéka a regnáló hatalom otromba érzéketlenségének.” Azt írják, „embertelen és sértő” „örömünnepet” rendezni a gyászszertartás helyszínén.

És hogy teljes legyen a szégyen, mit csinált Orbán Viktor a nagy napon? Elutazott. Utalnak rá jelek, hogy azért hagyta el ilyen meglepő módon az országot, mert nem akarta megélni a szégyent, hogy a német rendszerváltás ikonikus alakja, Joachim Gauck német államfő nem találkozik vele négyszemközt, amikor Magyarországra látogat. De ha nem is így van, tényleg fontosabb volt részt venni a néppárt portugáliai „tanulmányi napjain”, mint itthon lenni június 16-án? Mert azt csak az MTI és Havasi Bertalan gondolja, hogy Albufeirában a néppárt „tisztújítása” zajlik – Rompuy honlapján „EPP study days”, a portugál sajtóban „dias de trabalho” szerepel. Jó, ha tényleg tisztújítás lenne, az jobb lenne? Mert ha már szerveztek neki egy nagy ünnepséget Budapest közepén, tényleg nem rakathatta volna keddre az ő nagyívű előadását? Amelyen amúgy olyanokat sikerült mondania, hogy Európa az európaiaké – nem viccelünk, lásd az MTI tudósítását.

Elmeséljük, mit mondott ezzel szemben Angela Merkel, a néppárt és Európa legbefolyásosabb politikusa ezen a kihagyhatatlan tanácskozáson? Hát, nem mondott semmit, mert éppen Brazíliában nézte, ahogy a német válogatott péppé veri a portugálokat. Reméljük, Orbán Viktor már ma este repülőre ül, és titokban beszökik az éjféli meccsre – akkor legalább ő jól érezné magát ezen a napon, amelyhez az 1958-as nagy szégyen és az 1989-es katartikus pillanatok után immár újabb kis szégyenfolt tapad.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.