Nagy Imre kivégzése helyett Orbán Viktor győzelmére emlékezünk, csak az ünnepelt hiányzik

  • narancsblog
  • 2014. június 16.

Narancsblog

De úgy látszik, hogy a nagy harcos, aki saját kezével verte ki az oroszokat, most megfutamodott egy idős német úr elől.

Egy normális országban június 16-án esedékes hírösszefoglalónk Esterházy-idézetekkel kezdődne. Mondjuk ezzel, A szabadság nehéz mámorából: „Én a nyolcvanas években megjelent könyveimben mindenhová beírtam ezt a dátumot, amely egyszersmind James Joyce Ulyssesének napja is, a Bloomsday. Finomabbnál is finomabb, ezoterikus utalás volt ez akkor, sem egyikről, sem a másikról nem tudott többnyire a nyájas olvasó, részint tájékozatlanságból (műveletlenség ennek a neve), részint a Kádár-kor nemzeti amnézia programjának megvalósítójaként. Erre ma kínos emlékezni, tehát nem emlékszünk rá. De meg kell mondanom, egyszer sem gondoltam e dátum kapcsán Gimes Miklósra, mindig csak Nagy Imrére (meg Joyce-ra), kicsit Maléterre.”

Ma azonban nagyon távoliak már ezek a finom mondatok. Brutalitás van, a gátlástalanság és az ízléstelenség rajtunk is erőt vesz, és a történelemre, az irodalomra irányuló komoly figyelem, elszánt kíváncsiság helyett beleragadunk a mocsokba. Hiszen hogy is tekinthetnénk el attól, milyen alávaló ünnepséget szerveztetett magának a miniszterelnök, vagy hogy Nagy Imre nevét használja ahhoz, hogy magának szobrot emeljen? Ezt már leírtuk korábban részletesen, a történethamisítást és a megalomániát, ami mától ezt a napot is belengi. (Lásd: Temetés újra meg újra – A szabadság ténye és ünnepe közti különbségekről).

Folyik a komoly munka Albufeirában

Folyik a komoly munka Albufeirában

Fotó: MTI

A mártírok ma élő rokonai, mások mellett Nagy Imre unokája és Maléter Pál özvegye nálunk is keményebben fogalmazott: „Ez történelmünk fontos eseményeinek hazug átírására tett gyalázatos kormányzati kísérlet, mely újabb bizonyítéka a regnáló hatalom otromba érzéketlenségének.” Azt írják, „embertelen és sértő” „örömünnepet” rendezni a gyászszertartás helyszínén.

És hogy teljes legyen a szégyen, mit csinált Orbán Viktor a nagy napon? Elutazott. Utalnak rá jelek, hogy azért hagyta el ilyen meglepő módon az országot, mert nem akarta megélni a szégyent, hogy a német rendszerváltás ikonikus alakja, Joachim Gauck német államfő nem találkozik vele négyszemközt, amikor Magyarországra látogat. De ha nem is így van, tényleg fontosabb volt részt venni a néppárt portugáliai „tanulmányi napjain”, mint itthon lenni június 16-án? Mert azt csak az MTI és Havasi Bertalan gondolja, hogy Albufeirában a néppárt „tisztújítása” zajlik – Rompuy honlapján „EPP study days”, a portugál sajtóban „dias de trabalho” szerepel. Jó, ha tényleg tisztújítás lenne, az jobb lenne? Mert ha már szerveztek neki egy nagy ünnepséget Budapest közepén, tényleg nem rakathatta volna keddre az ő nagyívű előadását? Amelyen amúgy olyanokat sikerült mondania, hogy Európa az európaiaké – nem viccelünk, lásd az MTI tudósítását.

Elmeséljük, mit mondott ezzel szemben Angela Merkel, a néppárt és Európa legbefolyásosabb politikusa ezen a kihagyhatatlan tanácskozáson? Hát, nem mondott semmit, mert éppen Brazíliában nézte, ahogy a német válogatott péppé veri a portugálokat. Reméljük, Orbán Viktor már ma este repülőre ül, és titokban beszökik az éjféli meccsre – akkor legalább ő jól érezné magát ezen a napon, amelyhez az 1958-as nagy szégyen és az 1989-es katartikus pillanatok után immár újabb kis szégyenfolt tapad.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.