Néhány kérdés arról, hogy Magyarország „nem kéri” cigány honfitársaink szétosztását

  • narancsblog
  • 2015. szeptember 13.

Narancsblog

Sőt Orbán Viktor kifejezetten marasztalja azokat, akik Kanadába mennének.

Orbán Viktor hétfőn külpolitikai fejtágítót tartott magyar diplomatáknak. Beszéde egy pontján teljesen váratlanul egy menekült-cigány párhuzammal állt elő. Az index tudósítása szerint azt „mondta, hogy az ország történelmi adottsága, hogy együtt él »néhány százezer romával«. A miniszterelnök szerint valaki valamikor eldöntötte, hogy ez így legyen. De – és Orbán szerint ez fontos – »Magyarország nem kéri, hogy osszuk szét Európában« a hazai cigányságot. Sőt, »amikor elindulnak Kanada felé, arra kérjük őket, hogy maradjanak«, mondta.”

Setét Jenő, az Ide Tartozunk! Roma Közösségi Hálózat szervezője a magyarnarancs.hu-n is közölt állásfoglalásában, vagy például Jámbor András a Kettős Mérce blogon, vagy éppen lapunk kommentelői pontosan leírták, mitől elképesztő e kijelentés. És bár mindez lassan egy hete történt, és az online időszámítás értelmében a téma lefutottnak tekinthető, mi mégsem tudunk napirendre térni afölött, hogy „Magyarország nem kéri” a hazai cigányság kvóta szerinti szétosztását. Ami indirekte azt jelenti, hogy ha nagyon akarná, akár kérhetné is.

Mire gondolt Magyarország miniszterelnöke akkor, amikor egy évszázadok óta a Kárpát-medencében, illetve a mai Magyarország területén élő népcsoportról ez jutott az eszébe? Egy olyan népcsoportról, amelynek a jó része – gyaníthatóan a többsége – magyarnak vallja magát, éppúgy, mint az egykor idevándorolt szlovákok, románok, németek, zsidók, olaszok, horvátok, szerbek, lengyelek, örmények stb. ugyancsak évszázadok óta itt élő utódai. Mire gondolt, amikor az általa bírált kvótarendszert, amely a háború elől menekülő közel-keleti szerencsétlenek sorsát rendezni próbáló javaslat, egy olyan hasonlattal utasítja el, amelyben magyar állampolgárok szétosztásának (oppardon: nem szétosztásának) a lehetősége a magyarázó rész? És a cigányokon kívül kik vannak még – a miheztartás végett –, akikkel azért kénytelen az ország együtt élni, mert azt „valaki valamikor” eldöntötte?

Orbán vagy összevissza beszél amiatti kétségbeesésében, mert képtelen úrrá lenni azon a káoszon, amit a menekültügyben jórészt ő maga állított elő, vagy pedig tényleg így gondolkodik. Önöket melyik változat nyugtatná meg?

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.