Néhány kérdés arról, hogy Magyarország „nem kéri” cigány honfitársaink szétosztását

  • narancsblog
  • 2015. szeptember 13.

Narancsblog

Sőt Orbán Viktor kifejezetten marasztalja azokat, akik Kanadába mennének.

Orbán Viktor hétfőn külpolitikai fejtágítót tartott magyar diplomatáknak. Beszéde egy pontján teljesen váratlanul egy menekült-cigány párhuzammal állt elő. Az index tudósítása szerint azt „mondta, hogy az ország történelmi adottsága, hogy együtt él »néhány százezer romával«. A miniszterelnök szerint valaki valamikor eldöntötte, hogy ez így legyen. De – és Orbán szerint ez fontos – »Magyarország nem kéri, hogy osszuk szét Európában« a hazai cigányságot. Sőt, »amikor elindulnak Kanada felé, arra kérjük őket, hogy maradjanak«, mondta.”

Setét Jenő, az Ide Tartozunk! Roma Közösségi Hálózat szervezője a magyarnarancs.hu-n is közölt állásfoglalásában, vagy például Jámbor András a Kettős Mérce blogon, vagy éppen lapunk kommentelői pontosan leírták, mitől elképesztő e kijelentés. És bár mindez lassan egy hete történt, és az online időszámítás értelmében a téma lefutottnak tekinthető, mi mégsem tudunk napirendre térni afölött, hogy „Magyarország nem kéri” a hazai cigányság kvóta szerinti szétosztását. Ami indirekte azt jelenti, hogy ha nagyon akarná, akár kérhetné is.

Mire gondolt Magyarország miniszterelnöke akkor, amikor egy évszázadok óta a Kárpát-medencében, illetve a mai Magyarország területén élő népcsoportról ez jutott az eszébe? Egy olyan népcsoportról, amelynek a jó része – gyaníthatóan a többsége – magyarnak vallja magát, éppúgy, mint az egykor idevándorolt szlovákok, románok, németek, zsidók, olaszok, horvátok, szerbek, lengyelek, örmények stb. ugyancsak évszázadok óta itt élő utódai. Mire gondolt, amikor az általa bírált kvótarendszert, amely a háború elől menekülő közel-keleti szerencsétlenek sorsát rendezni próbáló javaslat, egy olyan hasonlattal utasítja el, amelyben magyar állampolgárok szétosztásának (oppardon: nem szétosztásának) a lehetősége a magyarázó rész? És a cigányokon kívül kik vannak még – a miheztartás végett –, akikkel azért kénytelen az ország együtt élni, mert azt „valaki valamikor” eldöntötte?

Orbán vagy összevissza beszél amiatti kétségbeesésében, mert képtelen úrrá lenni azon a káoszon, amit a menekültügyben jórészt ő maga állított elő, vagy pedig tényleg így gondolkodik. Önöket melyik változat nyugtatná meg?

Figyelmébe ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”