Neveket akarunk! – Hofi Géza csaliszerepben

  • narancsblog
  • 2014. szeptember 1.

Narancsblog

Dúl a kampány! A DK ezúttal Hofi nevét kapta elő Kőbányán. Ócska trükkről vagy méltó tervről van-e szó?

Ellenzéki győzelem esetén Hofi Géza Színház lesz Kőbányán – ígéri szombati közleményében Élő Norbert, a Demokratikus Koalíció kőbányai polgármesterjelöltje. „Azt szeretnénk, ha ott minden hónapban lenne egy-két előadás, amely kifejezetten közéleti témákkal foglalkozna, folyamatosan frissülő tartalommal, a könnyűnek nevezett műfaj ismert színészeivel” – írja a politikus, sőt még az is kiderül a kiáltványból, hogy „a tervek szerint az első előadást már novemberben repertoárjára tűzné a Hofi Géza Színház, erről meg is kezdődtek az egyeztetések szerzőkkel és művészekkel is”.

Arról viszont egy árva kukk sincs sajnos, hogy mégis kik lennének azok a „kifejezetten közéleti témákkal foglalkozó szerzők és művészek”, akikkel már meg is kezdődtek a tárgyalások? Vajon miért nem? Talán óvni akarják őket a jobbról jövő támadásoktól? Mert ha erről van szó, akkor mire egyáltalán ez a közlés? Netán maguk Élőék is szégyellik azokat az ún. szerzőket és művészeket, akikkel tárgyalni kezdtek? Vagy a terv kiókumlálói tényleg azt hiszik, hogy választást lehet nyerni azzal, hogy bedobják Hofi nevét?

Valószínűleg tényleg azt hiszik. Csak hát nem ilyen szép a pite. Hofi Géza, bár a rendszerváltás vagy éppenséggel a halála után mondtak sok mindent róla, nagy művész volt: pódiumképessé tett egy olyan hangot, amiről a fellépéséig – tévesen – úgy gondoltuk, hogy csak szűk körben képes értő fülekre találni. Persze, lehet azt mondani a munkásságára, hogy valamiféle szelepként szolgált, ahol a felgyűlt feszültségek egy pár harsány röhögés kíséretében távoztak, de ez csak az igazság fele. A másik fele viszont az, hogy a szabadság híre akkor is a szabadság híre, ha viccekbe csomagolják. Ám mindez mindegy is, ahogy Hofi teljesítménye és teljesítményének emlékezete levet magáról mindenféle utólagos ráfogást, úgy kampánycélokra is alkalmatlan. Aki kampányidőszakban vele hozakodik elő, aligha moshatja le könnyen azt a gyanút magáról, hogy azért csinálja, amit csinál, hogy Hofi máig tartó népszerűségéből reá is hulljon valamicske. Elő tehát a nevekkel, hogy lássuk, méltó-e a terv, vagy tényleg csak valami kispályás kampánytrükk.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.