Ölbe tett kézzel – Gyilkosság és nagypolitika

  • narancsblog
  • 2013. október 6.

Narancsblog

„Lassan, de biztosan hárul el minden akadály, hogy a legalantasabb ösztönökre ható szélsőséges eszmék egyre népszerűbbé váljanak.”

A múlt héten meggyilkolt soroksári asszonyra emlékezve tartott tegnap demonstrációt a Jobbik, ma  ugyanezért rendezik meg az „Emlékezz és Tiltakozz! Megemlékező futás egy Anyáért” elnevezésű programot a Boráros tér és Soroksár között. Míg az első esemény gátlástalan kampányfogás volt, a mai rendezvény nem az. Kétségbeesett civil kezdeményezés. Mert mondhat akármit Pintér Sándor (amellett, hogy két héten belül rend lesz ebben az országban), a lakosság semmit nem észlel abból, hogy javult volna a közbiztonság, fel sem merül benne, hogy megbízhatna egy  rendőrben, hogy lenne valaki, aki megvédené, ha baja esik.

false

 

Fotó: Emlékezz és Tiltakozz!

A kormány maszatol, statisztikát kozmetikáz, lépéseivel mintha csak Semjén Zsolt és a keresztényvirtuálisok kegyeit keresné, ám fogalma sincs a bűnmegelőzésről, és főleg arról, mit kellene tenni, hogy a félelem ne hatalmasodjon el az embereken.

Épp ellenkezőleg. Mindent megtesz azért, hogy a félelem még jobban elhatalmasodjon az embereken. Újabb és újabb gumibotos szervek jelennek meg a színen, iskolarendőrök állnak csatasorba – egy füves cigi elszívása, sőt a hajléktalan lét is sittel fenyeget, mintha bárki ettől érezné magát nagyobb biztonságban. Mintha tényleg az lenne a megoldás, hogy a gyengébbe még nagyobbat rúgjunk.

Vezető politikusok játsszák a nagyfiút, keménykednek, mert azon kívül, hogy hangoskodnak, talpnyalókat bérelnek és el vannak ájulva saját nagyságuktól – „akinek nincs semmije, aki nem vitte semmire az életben, az annyit is ér” –, mást nemigen képesek fölmutatni. Szétverték a közoktatást, a munkanélküliség megszüntetésének hazudják a  közmunkát reggel, délben és este, és roppant élvezetet jelent nekik, ha rettegik őket.

De arra, hogy mit kellene, pontosabban mit kellett volna tenni, hogy a soroksári gyilkossághoz vagy éppen a tanyavilágban, faluhelyen immár rendszeressé váló brutális rablótámadásokhoz hasonlók csak a legritkább esetben forduljanak elő, nem csak nekik nincs hozzáfűznivalójuk. Mert az nem csak a mostani kormány sara, hogy a legesélytelenebbek körében hagytak egy teljes generációt felnőni úgy, hogy remény sem volt a munkához jutáshoz vagy ahhoz, hogy képezze magát. Lassan negyedszázada, hogy az éppen hatalmon lévőket egyáltalán nem izgatja, hogy Magyarország jövője szempontjából talán éppen az lenne, lett volna a legfontosabb, hogy ezeket az embereket bármilyen áron helyzetbe hozzák, s elejét vegyék a további leszakadásnak. Soha, egyetlen olyan politikus nem akadt, aki tett volna valamit ennek érdekében, pedig ahhoz már 1990-ben sem kellett látnoknak lenni, hogy kiderüljön: aki szegény, az a legszegényebb. És azt is sejteni lehetett – de a szakemberek is figyelmeztettek –, ha az egyre nagyobb mértékű lecsúszást és az ezzel járó lezüllést a mindenkori kormányzat nem veszi komolyan, az előbb-utóbb robbanáshoz vezet.

Ez a robbanás immár a küszöbön áll.

Mert egy percig se gondoljuk, hogy azt, amit tegnap Vona Gábor a Jobbik-rendezvényen elmondott a kémiai kasztrációtól a munkatáborokon át a halálbüntetésig, csak néhány szélsőjobbos bohóc gondolja így. Senkinek ne legyen illúziója, ma már gondolkodás nélkül „akasztaná a primitív állatokat” a Fidesz- és az MSZP-szavazók nagy része is. Sem a kormánynak, sem a baloldali ellenzéknek nincs lövése, mit mondjon ezeknek az embereknek, de arra sem képesek, hogy elmagyarázzák  a halálbüntetés tarthatatlanságát. Hogyan is várhatná bárki tőlük a helyzet megoldását? Ezért lassan, de biztosan hárul el minden akadály, hogy a legalantasabb ösztönökre ható szélsőséges eszmék egyre népszerűbbé váljanak.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.