Onnan kapja Orbán a pofonokat, ahonnan korábban álmodni sem merte volna

  • narancs.hu
  • 2017. április 17.

Narancsblog

Nem is az, hogy a gazdasági élet és a tudomány szereplőitől…

…de egyenesen jobbról.

Mindig is „jobbra” szavaztam, ha tehettem - írja Orbánnak címzett nyílt levelében Pósfai Gábor, a Decathlon magyarországi ügyvezetője, miután aprólékos precizitással a miniszterelnök fejére olvasta viselt dolgait.

„Tüntetni, akkor lehet, ha azt a Békemenet csinálja. Újságot akkor lehet csinálni, ha az azt írja, amit mi akarunk. Az a jó keresztény (definíciószerűen), aki ránk szavaz. Az iskola legyen egyféle, ne gondolkodjon ott senki. A multi az akkor jó, ha munkahelyet teremt, de majd megmondjuk, hogy azt hogyan tegye. A szerencsejáték csak akkor veszélyes, ha nem mi szedjük belőle a hasznot. A bankok kizsákmányolóak, persze csak akkor, ha nem államiak. Az átláthatóság fontos, kivéve közbeszerzéseknél és az állami szerveknél. A dohányzás káros, persze csak akkor nem, ha ebből is mi húzunk hasznot” – írja. S elég nehéz lenne vitatkozni vele, van rá egy fogadásunk, hogy Orbán nem is fog. Mint ahogy a levél pillanatok alatt híressé lett kitételére sem, miszerint: „Viszket a tenyered? Mosd meg és nyújtsd oda felebarátodnak.” Dehogy nyújtja!

Király Miklós az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam és Jogtudományi Karának tanára pedig egyenesen Mádl Ferenc köztársasági elnök tanácsadója volt, így ránézésre ennél sem kell jobboldalibb pozíció. Ő azt írja, ugyancsak nyílt levélben Orbánnak, hogy „az egész hazai egyetemi szféra érzi veszélyeztetve magát, az általános vélekedés ugyanis az, hogy nincsen többé korlát, nincsen semmilyen határ, nincsenek fékek és józan szakmai megfontolások, egyeztetések, hagyományok vagy szerzett jogok. Az oktatás minősége sem számít. Lényegében nem maradt olyan pont a döntéshozatalban és jogalkotásban, ahol a legfelső politikai akarat józan mérlegelésére hívhatnánk fel. Elveszett a jogbiztonság és az előreláthatóság”.

Idézhetnénk még hosszan mindkettőjük nem kis kétségbeesést sugárzó érveit, de a lényeghez ennyi is bőven elég. Mert az nem kevesebb, csupán annyi, hogy lám, megindul a birnami erdő is Dunsinane felé..

Oh, persze, Orbán nagy harcos, de a nagy harcosok végül mindig egyedül maradnak a csatamezőn mindenki ellen, és sajnos az őrült pusztítás után.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.