Miközben Orbánt lekötötte a féktelen sorosozás, néhány bíró alaposan betett neki

  • narancs.hu
  • 2017. április 29.

Narancsblog

Ha ez így megy tovább, könnyen a miniszterelnök torkán akadhat a szotyi.

Régóta megy a huzavona azon, hogy a fideszes politikusok kedvenc terepévé vált focicsapatokhoz – és a többi látványsportág klubjaihoz – juttatott tao-források közpénznek minősülnek-e. A kormány szerint persze nem: „mesterien” érvelnek, mondván, az adójuk egy részét felkínáló cégek nem fizetik be az államkaszába a pénzt, hanem egyből a kluboknak címezik, így az nem közpénz.

Azok a százmilliárdok, amelyek kiesnek az államkasszából, sok helyen gyakorlatilag komolyabb ellenőrzések nélkül folynak el sporttámogatás címén. Nyilván az sem a véletlen műve, hogy a legtöbb tao-forrás az Orbán Viktor alapította Puskás Akadémiához kerül. Lenne is nagy megdöbbenés, ha kiderülne, mire költötték azt a 16 milliárd forintot, amelyet a társasági adókedvezmény jóvoltából a cégek felajánlottak Felcsútra. Márpedig a bíróság – a DK sikertelen adatigénylése után indított perben – kimondta, ráadásul már másodfokon is, hogy ki kell adni a szerződések egy részét – ám erre az akadémia nem hajlandó, inkább törvényt sértenek. Valamiért nagyon félnek attól, hogy el kell számolniuk a pénzzel. (A DK elnökségi tagja, Földi Judit a felcsúti peren felbuzdulva további 33 egyesületet perelt be.)

false

 

Fotó: MTI

 

Ezen a héten egy másik, a miniszterelnök szívéhez szintén közel álló egyesület, a Videoton is alulmaradt a bíróságon, és bár még csak első fokon, de a bíró itt is kimondta: ki kell adni a tao-pénzből finanszírozott beszerzések és beruházások elszámolásait, szerződéseit. Csütörtökön a Ferencváros is hasonlóképp járt, Kubatov Gábor gárdája szintén kezdheti fénymásolni a szerződéseket.

A kormányközeli üzletemberhez, Garancsi Istvánhoz tartozó Videoton és a Ferencváros elleni ítéleteknek még nincs írásos változatuk, nem úgy egy általunk most megszerzett március végi döntésnek, amelynek értelmében a Hajdúböszörményi Torna Egylet nem titkolózhat tovább, azaz ki kell adni a hozzá tartozó NB III-as focicsapat tao-elszámolását. Az eljáró bíró nem kertel, kerek perec leírta: „(…) a társasági adókedvezmény közpénznek minősül, így az azzal kapcsolatos információk – a személyes adat kivételével – közérdekű adatok”. Persze, ha lesz fellebbezés, ez az ügy is megy majd másodfokra, de már most látszik: egyre nagyobb az esély arra, hogy kizuhanjon a csontváz a szekrényből, még akkor is, ha Orbánék azt hazudják majd, hogy nincs is szekrény meg csontváz sincs, csak Soros György.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.