A miniszterelnök mai maratoni sajtótájékoztatóján elmondott hazugságokat nyilván sok helyen fogják cáfolni, elemezni, értelmezni a maradék független sajtóban. Ellenszélben is.
Mi inkább egy jelentéktelennek tűnő apróságon indulunk el, Orbán egyik csípőből belökött hasonlata ütötte meg a fülünket. Azt mondja ugyanis a magyar miniszterelnök: ahogy reggel felkel a nap, felkelek.
Orbán teljes termeszéteséggel állítja párhuzamaba magát a Nappal, mintegy mellékesen. A sajtótájékoztató során egyéb öndefiníciós retorikai fogásai is voltak: például magát bikaviadalon szereplő bikaként láttata.
De nézzük az egész mondatot, érdemes.
„Nincs bennem harag, nem rázom az öklömet, egész egyszerűen, mint ahogy reggel felkel a nap, én is fölkelek, és azt látom hogy a mai napon is ellenszélben fogok dolgozni.“
Micsoda dallama, ritmusa van ennek a mondatnak, a két-háromszavas egységek, a vallomásos kezdés, ököl, ellenszél és napfelkelte! Nem ironizálunk.
Donald Trumpot sem véletlenül tekintik egyesek költőnek a tökéletesen felépített kétmondatos tweetjei miatt, amik rendre egyszavas érzelemkifejezéssel érnek véget. Felháborító!
Figyeljük meg azt is, milyen jó popdalszöveg lenne ebből a mondatból — bár a dolgozni helyett ebben az esetben Orbán másik kedvenc igéje kívánkozna ide: a harcolni. A tárgyalt mondatban persze éppen a haragnélküliség indító vallomása miatt kell a dolgozni a szokásos harcolni helyett.
Ezen a ponton engedjük gondolataink tarka pillangóit elvadulni, és vegyük számba hőseinket, akik élektük napi ritmusát bizony nem máshoz igazítják, mint szeles naprendszerünk szerényen, de kitartóan pöffeszkedő középponjához: a Naphoz.
Ott van mindjárt József Attila és az ő kertésze, aki olyan nyugodt arccal maradna kívül a világ pusztulásán, mint Koncz Zsuzsa.
"Kertész leszek, fát nevelek,
kelő nappal én is kelek,
nem törődök semmi mással,
csak a beojtott virággal."
Aztán már halljuk is Micimackó lelkes, mégis tétován előadott, ugyanakkor eléggé meggyőző riposztját.
"Hajnalodik, kiugrom az ágyból
A barátom már vár reám!
Én kedvelem őt, nagyon kedvelem őt,
Hisz ő mackó, Mici a mackó.
Ha mézre néz, bolydul a méhsereg!
Mackó, ő az a fickó,
Hűbele, bumm, bele, mindig van ötlete!
Kijövünk ővele,
Nem dühös senkire,
Nem riad meg semmitől."
Édes az élet, ha sok a barát, sőt, ha együtt repkedhetünk igaz (kötél)barátainkkal és a napsugarak csiklandozására ébredhetünk! Vegyük észre, sem Orbán, sem Micimackó nem dühös, nem haragos.
De fordítsunk egyet a szituáción.
Ugyanis vannak olyan hősök is, akik ugyanúgy ellenszélben „dolgoznak“, és ugyanúgy mély összekötettésben élnek a jó öreg Nappal.
Csak éppen akkor kelnek fel, amikor az lemegy.
Értelemszerűen ők azok, akik soha nem találkoznak a kertészekkel és Micimackóval, hiszen váltják egymást.
Például Pajor Tamásról, a Neuroticról és a rákendrollról beszélünk most, ami nem egy tánc.
"Mikor a nap lemegy, én felkelek
Felcsörgetem a partnerem
És kinyújtom a kezem a lány után
És azt üvöltöm az utcán
Hogy a rock'n'roll az nem egy tánc
A rock'n'roll az nem egy tánc"
Az antiorbáni napciklus híve Curtis is, aki szintén napnyugtakor kel, de mégsem ezt tartja fontosnak közölni a világ többi részével.
Hanem azt, hogy napkeltekor megy aludni. Nézzük, pontosabban hallgassuk a Felkel a Nap című számot, hogy is néz ki ez az ellentétes dinamika.
"Asztalon a konyakos pohár félig töltve
A Hennessy-s üveg lassan kiürülve
A füstöt nézem ami felszáll a szivarból
Chibat szívok nem a füvet divatból
Szimatból vágom,ki használja a kólát
és nyáron a Rosehoz kamázom a szódát
ezt a strófát mint szülinapi tortát
kergetem a formát mint oroszlán a csordát
és a kordát meg tanítom kártyázni
a klárika meg a zenémre fogja seggét rázni
ez nem mázli,mert én vagyok a tanár
egy újpesti csatár aki rappben is le darál
mondjuk pár fasz nem tudja még a helyét
de Toth Csabi testvérem majd betöri a fejét
szóval rappes,rólam szépen beszélj
minden városban van spanom ez nektek a veszély!
Ismét felkel a nap és közli tényként
redőnyön a sugarak színpadi fényként
én meg csak lesek ki, látom az ég kék
Sok ember most kel én meg aludni térnék!"
Itt már majdnem az orbáni lelkesedést látjuk működni: dolgozni kell azon, hogy ne pusztuljunk el a világgal együtt. Ráadásul hősünk magára oroszlánként hivatkozik, amit nyugodtan értelmezhetünk az orbáni retorika inherenes alkalmazásaként.
Mondjuk ki e sorokat újra, és azonnal meg fogjuk hallani az összecsengést:
„ez nem mázli, mert én vagyok a tanár
egy újpesti csatár aki rappben is le darál
mondjuk pár fasz nem tudja még a helyét
de Toth Csabi testvérem majd betöri a fejét“
Világos.
