Orbán Viktor kicsit megzuhant megint: szerinte újra 1956 van, a szabadságharcunkat pedig ő vívja Brüsszel ellen

  • narancs.hu
  • 2017. október 23.

Narancsblog

Egy nem létező közép-európai összefogás élén!

Áll Orbán Viktor a mikrofonok előtt Budapesten, a Terror Háza előtt október 23-án és szlovák–lengyel–magyar összefogásról beszél a Brüsszel és a globalizáció elleni harcban. A felcsúti, a mezőkövesdi meg még az isten tudja, milyen általa kreált futballcsapatok buszain elé hordott pár ezernyi lelkes híve meg azt üvölti, hogy „így van, így van”. Hogy van? Hát úgy van, hogy Közép-Európa, Európa egyetlen „migránsmentes övezete” (csak emlékeztetőül és a miheztartás végett, a formula eredetije: „cigánymentes övezet”) pedig majd vezeti a harcot a Nyugat ellen, mert ott nem értik, hogy mire is vagyunk ezen a tájon kulturálisan büszkék.

Így van, így van – zúgja tehát ezer ajak.

Gyakorlatilag ugyanezekben a percekben Pozsonyban, ugyancsak nagy nyilvánosság előtt Robert Fico a következőket mondja: „Az európai és atlanti irányultság egyértelmű megőrzése Szlovákia stratégiai érdeke, az európai uniós és NATO-tagság pedig alapvető keretet jelent az ország biztonsága, stabilitása és erősödése tekintetében.” Egyértelmű szavak, a szomszéd ország miniszterelnöke külön hangsúlyt is fektet az egyértelműségükre. Szlovákiában azért ült ma össze a három legfőbb közjogi méltóság, hogy kinyilvánítsák, aláírásukkal szentesítsék országuk abbéli szándékát, hogy ők bizony a Nyugathoz kívánnak tartozni, senki máshoz.

Akkor hogy is van az így van?

Nos, úgy van, hogy Orbán Viktor áll a mikrofonok előtt Magyarország nemzeti ünnepén, utolsó forradalmunk és szabadságharcunk ünnepén, és hazudik, hazudik, hazudik. Hazudik, mint a vízfolyás. Nem csak az Orbán Viktor vezetése alatt küzdő kelet-európai élcsapat meséje nem igaz, de az sem, hogy most megint valami ötvenhat lenne; mert szerinte ötvenhatban az ellen kellett harcolnunk, hogy ne csináljanak belőlünk Homo Szovjetikuszt, most meg azért, hogy a globalizáció ajtót ránk törő erői ne csináljanak belőlünk Homo Brüsszelikuszt. Ma „újra veszély fenyegeti mindazt, amit Magyarországról és a magyar élet rendjéről gondolunk”. Orbán Viktor szerint a Nyugat bár tisztelte, de nem értette ötvenhatot, s mert már azt sem értették, azért nem értenek minket, a „szabadságnemzetet” most sem.

Az igazság ezzel szemben az,

hogy Magyarország jelenlegi miniszterelnöke nem érti ötvenhatot, pontosabban nem akarja érteni, tesz rá magasról, úgy rendeli mondandójának, választási kampányát megnyitó szónoklatának a szolgálatába a forradalmat, hogy közben fikarcnyit sem foglakoztatja 1956 igazsága, sőt, semmiféle igazságtól nem hajlandó zavartatni magát. Ötvenhatot vizionál, saját használatra, túl minden igazságon.

Nincsen ma ötvenhatos helyzet, nem állunk hadban Brüsszellel.

Csak Orbán Viktor harcol Brüsszellel, alighanem azért, mert ott épp a helyén kezelik a személyét, és ő nem ehhez van szokva. Orbán a felcsúti buszokhoz van szokva. Amikor azt mondja, hogy „azt akarjuk, hogy tiszteljék azt, akik és amik vagyunk”, valójában arról beszél, hogy őt nem tisztelik Nyugaton. De hát az isten szerelmére, mivel szolgált rá? Egy szétlopott országgal, egy teljesen szétesett személyiséggel? Hazugságokkal.

Lead-kép: Kovács Tamás

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.