Retusálással ünnepli 1956-ot a II. kerület fideszes vezetése

  • narancs.hu
  • 2016. november 1.

Narancsblog

A vérbeli pártkatona akkor is sunyizik, ha nincs rá semmi oka.

Valószínű, hogy Láng Zsolt polgármester rémálmában sem gondolta, hogy hosszú hétvégéjét egy olyan rendezvény keseríti majd meg, mint a „II. Kerületi Önkormányzat Idősügyi Tanácsa 1956-os novellaíró pályázatának” díjátadója, hiszen csak a szokásos rutineljárásnak indult. Láng október 20-án is szépen felöltözött, és elment a Marczibányi téri művházba, hogy beszédet mondjon, győzteseket köszöntsön, meghallgassa az ovisok énekét.

Ha Láng Zsolt maga lenne a két lábon járó paranoia (de miért is ne lenne az?), akkor sem foghatott gyanút e léleknemesítő alkalom előtt, de még közvetlenül utána sem. Már csak azért sem, mert a beérkezett jeligés pályaműveket tekintélyes szakmai zsűri értékelte (Jókai Anna, Lator László, Czigány György), úgyhogy a polgármesternek más dolga nem akadt, mint jattolni, gratulálni, villogni.
Láng Zsolt

Láng Zsolt

Fotó: MTI

A felhőtlen ünnepi hangulat azonban nem tartott sokáig. Kiderült ugyanis, hogy az egyik díjazottnak, Asperján Györgynek korábbi munkássága enyhén szólva sem kompatibilis a mostani emlékezetpolitikával, hogy mást ne mondjunk, Wittner Máriáról írt cseppet sem hízelgő dolgokat.
Ezt pedig kiszúrta valaki, és nagyon felháborodott.
Az atv.hu szerint „az egyik kerületi lakos a döntést kifogásoló és érveit bizonyítékokkal alátámasztó levelet írt a polgármesternek, de a kerület vezetője nem reagált a felvetésre. Mikor az idős úr betelefonált az önkormányzathoz, ott az egyik ügyintézőig jutott csupán, aki elismerte, hogy sokkal kevésbé kellemetlen elhallgatni ezt a bakit, mint nyilvánosan visszavonni a díjazást.
Mint mondták, a pályázat jeligés volt, és a zsűri számára csak a folyamat végén derült ki, hogy Asperján is a nyertesek között van. Arra azért vigyáznak majd – ígérték –, hogy a hír ne kerüljön be a kerületi újságba.”
Így is történt.
Sem a kerület honlapján, sem máshol nem találtunk olyan tudósítást az eseményről, amelyből kiderülne, hogy kik a pályázat győztesei.
Magyarul Asperján kiretusálása miatt az összes nyertes nevét eltitkolják.
A zsűri elnöke, Jókai Anna viszont azt mondta az atv.hu-nak, hogy „még csodálkozott is magában, hogy Asperján így meg tudta változtatni korábbi véleményét ’56-ról”, vagyis eszébe nem jutott letagadni azt, amin állítólag a kerület emberei dolgoznak.
Láng Zsolt viszont hallgat.
Még azután is, hogy az LMP kerületi képviselője, Ungár Péter az ismeretlen kerületi lakosnál sokkal vehemensebben támadta. Az LMP-s képviselő közleményében már olyanokat ír, hogy Láng vonja vissza a „Wittner Máriát gyalázó írónak adott díjat”, meg hogy „felszólítja Láng Zsoltot, hogy kérjen a kerület nevében bocsánatot Wittner Máriától és minden még elő 1956-os hőstől”.
Persze ezen a kirohanáson is érdemes lenne egy kicsit elgondolkodni. Mégis mi járhatott Ungár fejében, amikor olyanokat írt, hogy azt Németh Szilárd sem mondhatná szebben? Nem tűnik az egész képmutatásnak, műbalhénak? Komolyan azt gondolta Ungár Péter, hogy Láng Zsolt azért kérjen bocsánatot Wittner Máriától, mert volt egy jeligés pályázat ’56-ról, egy teljesen tisztességes ügymenet?
Ezzel csak jeleznénk, hogy Lángnak semmibe nem fájt volna, hogy tisztázza magát, hiszen annyit kellett volna tennie, hogy elmondja ugyanazt, amit Jókai Anna. Vagy még annyit sem.
Ehelyett a beosztottaival elvégeztetett egy teljesen fölösleges, ám különösen piszkos munkát a nyertesek nevével, s még ennyivel sem érte be. A II. kerületi önkormányzat válaszközleményt küldött Ungárnak, mely szerint „azt a valótlan tényt állították, hogy a II. kerület polgármestere díjat adott volna Asperján Györgynek, aki az ´56-os halálraítélt Wittner Máriáról korábban gyalázkodó sorokat írt. Ungár Péter és pártja hazugságokat terjeszt”.
Vajon mi lesz a következő lépés?
Láng nevében bejelentik, hogy a polgármester ott sem volt az ünnepségen.
Ki tudja.
Mindenesetre az önkormányzat honlapján most még olvasható, hogy „ünnepélyes keretek között kihirdették a II. Kerületi Önkormányzat Idősügyi Tanácsa 1956-os novellaíró pályázatának, valamint a Múzeum 1956 Emlékére Közhasznú Alapítvány pályázatának díjazottjait a Marczibányi Téri Művelődési Központban október 20-án. Láng Zsolt polgármester köszöntő beszédében elmondta, hogy a forradalom hatvanadik évfordulóján minden közösség feladata, hogy méltó programokkal ünnepelje a történelmi eseményt”.
De ki tudja, mit hoz a holnap?
Abban azért egészen biztosak lehetünk, hogy ha a Fidesztől bárki is számon kéri Láng Zsolton ezt az incidenst, akkor nem Wittner Máriát fogják számon kérni rajta. Hanem azt, hogy hogyan lehetett akkora barom, hogy jeligés pályázatot írt ki? Vagy ha már volt ekkora barom, miért nem nézett bele a neveket tartalmazó, lezárt borítékokba?

Figyelmébe ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.