Semmi gond, a lélegeztető gépek ott állnak már a nappaliban

  • Artner Szilvia
  • 2020. március 28.

Narancsblog

Magára hagyva, fegyvertelenül küzd az ország népe, hej!

Elegem van az újságíró hibáztatásból. Rosszul érint, ha egy helyi vezető, aki kötelezően kiteszi a közösségi oldalára az operatív törzs napiparancsait, még önszorgalomból odabiggyeszti, hogy a „baloldali álmédia” információival ellentétben. Persze lehet, hogy központi utasítást kapott rá, mint a kormánylapok szerkesztői is, hogy például hétfőn tessék szíves komcsizni egy kicsit, különben azzal foglalkozik majd a lakosság, hogy azt állítottuk, nem kell maszk, pedig csak azért mondtuk, mert nincs maszk. Ez félrevezetés és veszélyeztetés.

Közben megőrülök az értelmes magyar lakosság legyünk önkéntesek és dobjunk össze mániájától is.

A legújabb ötlet, hogy hagyjuk a politizálást, fogjunk össze a bajban,

menjünk önkéntesnek a kórházakba, mert nem bírja az egészségügyi személyzet a terhelést. Mi van? Dobjunk össze lakásra a kilakoltatott anyukának, műtétre a beteg fiúnak, támogassuk a független médiát, hogy az igazat olvashassuk, vigyünk budi papírt a Jánosba, miközben dübörög a magyar gazdaság, s most vészhelyzetben, koronavírus járvánnyal a nyakunkon meg menjünk és kapjuk el a járványt. Ingyen és bérmentve, mert megszűnt a munkahelyünk, az ápolóink meg Angliában vannak, hisz nem akartak, tudtak éhbérért dolgozni már öt évvel ezelőtt sem itt. Arról viszont nem értesültünk az operatív törzstől, hogy ha még egyszer azt üzeni a kórház, hogy baj van, akkor a kormány megemeli az egészségügyi dolgozók fizetését, javítja a körülményeiket és fizetett munkát ad a lakosság munkanélkülivé vált részének az egészségügyben.

Itt tartunk most. Az állami „igazmédia” nem kérdezi az orvosokat, az egyedüli autentikus adatszolgáltatókat arról, hogy mi a helyzet, mire volna szükségük. Így az egészségügyesek közvetlenül tájékoztatják a hozzátartozókat arról, hogy nem érkezett meg múlt hétfőre a beígért védőruházat,

nem esznek rendesen sem ők, sem a betegek,

kimerültek és munka után hazamennek a családjukhoz, akiket veszélyeztetnek. A lakosság meg, amelyik félti a hozzátartozóját, a beteget, az orvost, az ápolót, kétségbeesetten terjeszti a hírt és indul is a harcba a vírussal fegyvertelenül. Nem olyan ez, mintha lenne egy ország magára hagyva és lenne egy másik, amelyikben semmi gond, a lélegeztető gépek és a személyzet ott állnak már a nappaliban? Sötétben tapogatózunk és a kijárási tilalom is csak korlátozás, mely szerint a 65 év felettiek, akiknek eddig javasolt volt az otthonmaradás, most elmehetnek boltba délelőtt.

Ezeket az anomáliákat kellene megmagyaráznia a lakosság számára ma egy újságírónak. Ember legyen a talpán, aki itt és most tájékoztatni tud. Ha pedig tényleg utánajár, odamegy a kórházba, megkérdezi az orvost, a hozzátartozót és megírja, hogy mi van, akkor ő az, aki a pánikot kelt a lakosság körében.

Az újságírás egy szakma, ugyanakkor hivatás is, mint az orvosé.

Normális esetben nem párthűségből osztogatják sem a kórházigazgatói, sem a főszerkesztői posztokat.

Nem az újságírók veszélyesek a lakosságra, hanem a rossz szervezés és béna kommunikáció. Hogy készek elindulni az emberek önkéntesnek a kórházakba, az körülbelül a tájékoztatás hiánya miatt van, meg azért, mert nem látják, hogy a 133 bátor ember elindult volna segíteni.

Szóval káosz van és nem a lapok szerkesztőségében. A koronavírus mindeközben nem részrehajló, igazi demokrata, azt kapja el, aki szembejön. De minimum közömbös, ahogy a természet is az, amely ezzel az emberiségnek nevezett púppal a hátán igyekszik épp helyrebillenteni magát. Mi, újságírók is és mindenki más annyit tehetünk érte, hogy segítünk neki, a legjobb tudásunk szerint. Minden más esetben gondoljunk arra, hogy a természet törvényeinek oltárán feláldozni magunkat lehet hősies, az inkompetenciába belehalni viszont értelmetlen.

Figyelmébe ajánljuk

A kávékapszula környezettudatos szemmel

  • Fizetett tartalom

A kávékapszula rendkívüli népszerűsége világszerte kétségtelen, ám a kényelmes és gyors kávézás mögött rejlő környezeti, gazdasági és társadalmi kérdések kevésbé kerülnek reflektorfénybe. Az alábbi írásunkban ezeket a fontos aspektusokat vizsgáljuk meg, hogy egy átfogó képet kapjunk a modern kávéfogyasztás egyik legmeghatározóbb trendjéről.

6 téma, ami ma már egyre kevésbé számít tabunak

  • Fizetett tartalom

A társadalom folyamatosan változik: átalakul, hogy milyen eszközöket használunk, hogy milyen elfoglaltságaink vannak a mindennapokban, hogy milyen tempóban éljük az életünket – és persze az is, hogy milyen témákat beszélünk meg nyíltan. Kétségtelen, hogy embere – és persze kultúrája – válogatja, mi számít tabunak és mi nem, de általánosságban azt láthatjuk, hogy a világ soha nem volt annyira nyitott és szabadelvű, mint ma.