Szájer két hete még szivárványos zokniban osztotta az észt a jogállamiságról a Bayer Showban...

  • narancs.hu
  • 2020. december 6.

Narancsblog

És micsoda nézeteket vallott!

 

A brüsszeli botrány nyomán került elő, hogy Szájer Józsefnek már november 22-én is volt egy különös húzása. A mára már lemondott EP-képviselő ugyanis a HírTV szuperprodukciójának, a Bayer Shownak volt a vendége, és sasszemű tévénézők rögtön kiszúrhatták, hogy decens szürke öltönyéhez és barna cipőjéhez mókás, szivárványcsíkos zoknit húzott, ami egy konzervatív politikus esetében meglehetősen szokatlan stílustörés. Ez akkor nem tűnt fel senkinek, ám a történtek után egyből szárnyra kapott, hogy Szájer nem véletlenül húzott színes zoknit, mivel az lehetett a célja, hogy e bohókás zoknit is LMBTQ-szimbólumnak tekintve hekkelje meg a melldöngetően homofób műsort, és így coming outoljon.

 
Szájer és szivárványos zokni
YouTube/Bayer Show
 

 De persze nem egyéb puszta spekulációnál, mi több egészen biztosak lehetünk abban, hogy a zokni csupán a napi öltözködési rutinjának a részeként játszott. (Azt kizárt dolognak tartjuk, hogy a HírTV stylistja gondolt egy merészet, vagy ha igen, akkor vélhetően épp munkát keres.) A vagánykodás lehetőségét az is kizárja, amit Szájer József az adásban elmondott, hiszen annak semmiképp sem volt olyan a kicsengése, amiből bármiféle kitárulkozást olvashatnánk ki. Épp ellenkezőleg. A volt képviselő ugyanis egyebek mellett a jogállamról, a jogállamiság fogalmáról elmélkedett, és ennek keretében sikerült egy olyan elképesztő nyilatkozatot tennie, melynek hallatán sokkal inkább megáll a kés levegőben, mint attól, hogy milyen zoknit húzott.

Amikor ugyanis Bayer Zsolt feltette azt a kérdést – pontosabban alákérdezte –, hogy „Ma egy joghallgatónak megtanítják azt, hogy mik a jogállamiság kritériumai? Lehet-e erre egzakt módon válaszolni?”, Szájer így válaszolt:

„Nagyon röviden össze lehet foglalni, hogy mit értünk mi jogállam alatt. Ez pedig a jognak az uralma, a szabályoknak az uralma az emberek felett.”

Majd hozzátette, hogy szerinte a jelenlegi nyugati jogállam-fogalom „minden, csak nem egyértelmű: önkényes, a kettős mércének az eszköze és ideológiai furkósbot”. Nos, mit mondhatnánk erre? Talán azt, hogy az efféle jogállam-definíciót Sztálin vagy Mao sem tudta volna szebben megfogalmazni.

Figyelmébe ajánljuk

A hatalom lába

A hetvenes években a brazíliai Recifét groteszk városi legenda tartotta lázban. Eszerint egy önálló életre kelt „szőrös láb” (perna cabeluda) terrorizálta a város lakosságát.

Akarsz-e?

Ha mindenki ennyire elviselhetetlen, mi értelme szaporodni? – ez valószínűleg csak nekem jutott eszembe, amikor elsötétült a kép, a filmkészítők nem hatoltak ilyen mélységekbe. Ellenkezőleg, valamiféle pozitív végkicsengést is ragasztottak a sztorihoz az utolsó két-három percben, de erről majd később.

Innen nézve

  • Pálos György

A szerző második regényének kiemelten fontos szereplője egy ház Brassó belvárosában, eredetileg a Sfântul Ioan (a szocialista diktatúra éveiben Majakovszkij) utcában, nem messze a nevezetes Aro szállodától.

Bársonyos halálvágy

A Kurtág György 100. születésnapjára szervezett fesztivál zenetörténeti esemény. Száz évet megért, sőt azon túl is alkotó világhírű zeneszerzőre nem akad sok példa: a tengerentúlról a 2012-ben bekövetkezett haláláig aktívan komponáló, mások mellett Eötvös Péter által is nagyra becsült Elliott Carter nevét tudjuk felidézni egyedüliként, Európából pedig Kurtág Györgyét, akit a százegyedik esztendejébe lépve a Die Stechardin című új operájának bemutatásával ünnepeltek.

Szlava Ukraini!

Négy éve tart a háború Ukrajnában. Pontosabban a teljes körű katonai invázió tart négy éve, mert a háború már 2014-ben elkezdődött. Csak az akkor senkit sem érdekelt Ukrajna határain kívül. Valójában ez a háború sem érdekel már szinte senkit. Alig szerepel a vezető hírek között.

Rész és egész

  • Molnár T. Eszter

A mű és a befogadó viszonya mindig aktív, különösen igaz ez a performatív művészetekre, ahol a mű a befogadóval egy térben születik meg, lehetőséget teremtve az azonnali interakciókra is. De milyen színház az, amelyik a tervezhető nevetésen vagy megrendülésen túl is számít a közönség aktivitására? Mitől közösségi és mitől részvételi? Hogyan működik a beavató, illetve hogyan az osztályteremszínház?