Szájer két hete még szivárványos zokniban osztotta az észt a jogállamiságról a Bayer Showban...

  • narancs.hu
  • 2020. december 6.

Narancsblog

És micsoda nézeteket vallott!

 

A brüsszeli botrány nyomán került elő, hogy Szájer Józsefnek már november 22-én is volt egy különös húzása. A mára már lemondott EP-képviselő ugyanis a HírTV szuperprodukciójának, a Bayer Shownak volt a vendége, és sasszemű tévénézők rögtön kiszúrhatták, hogy decens szürke öltönyéhez és barna cipőjéhez mókás, szivárványcsíkos zoknit húzott, ami egy konzervatív politikus esetében meglehetősen szokatlan stílustörés. Ez akkor nem tűnt fel senkinek, ám a történtek után egyből szárnyra kapott, hogy Szájer nem véletlenül húzott színes zoknit, mivel az lehetett a célja, hogy e bohókás zoknit is LMBTQ-szimbólumnak tekintve hekkelje meg a melldöngetően homofób műsort, és így coming outoljon.

 
Szájer és szivárványos zokni
YouTube/Bayer Show
 

 De persze nem egyéb puszta spekulációnál, mi több egészen biztosak lehetünk abban, hogy a zokni csupán a napi öltözködési rutinjának a részeként játszott. (Azt kizárt dolognak tartjuk, hogy a HírTV stylistja gondolt egy merészet, vagy ha igen, akkor vélhetően épp munkát keres.) A vagánykodás lehetőségét az is kizárja, amit Szájer József az adásban elmondott, hiszen annak semmiképp sem volt olyan a kicsengése, amiből bármiféle kitárulkozást olvashatnánk ki. Épp ellenkezőleg. A volt képviselő ugyanis egyebek mellett a jogállamról, a jogállamiság fogalmáról elmélkedett, és ennek keretében sikerült egy olyan elképesztő nyilatkozatot tennie, melynek hallatán sokkal inkább megáll a kés levegőben, mint attól, hogy milyen zoknit húzott.

Amikor ugyanis Bayer Zsolt feltette azt a kérdést – pontosabban alákérdezte –, hogy „Ma egy joghallgatónak megtanítják azt, hogy mik a jogállamiság kritériumai? Lehet-e erre egzakt módon válaszolni?”, Szájer így válaszolt:

„Nagyon röviden össze lehet foglalni, hogy mit értünk mi jogállam alatt. Ez pedig a jognak az uralma, a szabályoknak az uralma az emberek felett.”

Majd hozzátette, hogy szerinte a jelenlegi nyugati jogállam-fogalom „minden, csak nem egyértelmű: önkényes, a kettős mércének az eszköze és ideológiai furkósbot”. Nos, mit mondhatnánk erre? Talán azt, hogy az efféle jogállam-definíciót Sztálin vagy Mao sem tudta volna szebben megfogalmazni.

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.