Szájer József, a Fidesz európai parlamenti frakciójának szürke eminenciása kedden közleményt adott ki a péntek éjjel, a részvételével tartott brüsszeli társas összejövetel tárgyában. Ebben a szűkszavú nyilatkozatban „botlásról” beszél, és megköveti családját, kollégáit, választóit.
Arról egyetlen szót sem szól, amit a belga bulvársajtó vonatkozó tudósításai – rendőri forrásokra hivatkozva – tényként kezelnek, hogy tudniillik a „házibuli” jobbára férfiak részvételével zajló szexparti lett volna. Erre egyébként a brüsszeli ügyészség közlése sem utal. Szájer egy nem nyelvhelyes félmondatban kitér viszont arra, hogy bár „a rendőrség szerint extasyt találtak” (kik? hol?), az nem az övé. Rendőrségi információk szerint viszont a drogot a helyszínről az ablakon és az ereszen át menekülni próbáló magyar EP-képviselő hátizsákjában találták meg.
Szájer alighanem a Mikulás puttonyát vehette fel a nagy kapkodásban.
Hiszen a romlott, dekadens Nyugat-Európában, amiről oly sokat és oly meggyőzően szokott beszélni Szájer József pártja, mi más lehetne a Mikulás, mint buzi, és mi más lehetne a puttonyában, mint kábszi? Azt adja a gyerekeknek…!
Tisztázzuk rögtön: ezt az újságot a legkevésbé sem érdekli, hogy ki hogyan szerez szexuális örömet magának és másnak – természetesen addig, amíg ez a törvény adta kereteken belül zajlik. A hasonneműekkel folytatott szexet, a társas szexet, a hasonneműekkel folytatott társas szexet – amíg ezek nem sértik mások jogait, és konszenzuális alapon, hovatovább széles körű megelégedésre történnek – lapunk nem ítéli el, nem tartja morálisan kárhozatosnak, erkölcsi törvénybe ütközőnek, és a lehető legkevésbé sem gondolja a nemzet fennmaradásra leselkedő veszélyeknek. Álláspontunk ebben teljességgel semleges. Sőt, igazából azt tartjuk kissé érthetetlennek, hogy ez a kérdés – az tudniillik, hogy vadidegen emberek otthon vagy a jó levegőn hova teszik a mijüket, hogy nekik jó legyen egy kicsit végre – miért érdekel bárkit. Szájer József szexualitása az ő magánügye.
Szájer Józsefet ennél fogva lapunk nem ítéli el azért – vagy inkább mondjuk úgy, nem ítélné el azért sem, ha pajtásaival papás-papást játszottak volna a Rue des Pierres ízléses szalonjában (amennyiben mindnyájan konszenzuális alapon vettek részt a muriban). Sőt, még azért sem ítélné el lapunk Szájert, ha a „házibuliban” netán bekapott volna egy ekit. Semmiképpen sem támogatjuk a kábítószer-fogyasztást – nem, emberek, ne drogozzatok, kérve kérünk benneteket! –, de nem is törünk pálcát automatikusan a drogfogyasztó fölött.
Mindennek alapján aligha maradna más választásunk, mint az együttérzés Szájer Józseffel és a kiállás mellette – hiszen további életében nem csak homofób polgártársaink megvetését kell majd viselnie, de ez a kellemetlen eset idő előtt derékba törte több évtizedes, csillogó politikai karrierjét is.
Még azt is megérhetjük, hogy Dúró Dóra ledarálja
remek esszékötetét. (Ne bántsd a magyart! – Gondolatok a bevándorlásról, a Fideszről, Magyarországról, Alaptörvényünkről és Európáról, KKETTK Közalapítvány, Budapest, 2019.) Ne adj' isten, magát az Alaptörvényt, mely, mint most rádöbbentünk, ugyancsak tisztátalan kezek nyomát viseli magán...
És valóban: végül is milyen alapon tagadhatnánk meg a jogot Szájer Józseftől, a konzervatív meggyőződésű, keresztény alapokon álló, a hagyományos tradíciókban merítkezett és a nemzeti érzelmű patriotizmusban keresztelkedett, családcentrikus magyar huszártól, hogy – akár! – színes bőrű, daliás izomzatú elvbarátok, vagy – akár! – bérlegények társaságában találja meg a testi és lelki harmóniát a brüsszeli abazsúrok rózsaszín fényében?
De inkább álljon ki Szájer József mellett a rosseb,
és érezzen vele együtt a nyavalyatörés.(Egyébként ő maga sem áll ki maga mellett, közleményéből az önreflexiónak, a szembenézésnek a leghalványabb szándéka sem olvasható ki. Csak az, hogy a megúszásra játszik.)
Szájer József, mint tudjuk, fontos csavar, illetve hát fontos csavar volt Orbán Viktor rezsimjében. Abban a rezsimben, amely nem csak a törvény erejével diszkriminálja meleg polgártársainkat (is), de őket pécézte ki a következő gyűlöletkampányának célpontjául. Abban a rezsimben, amely drákói, embertelen és céltalan szigorral sújtja a kábítószer-fogyasztókat. Szájer József mindezek ellen a szavát soha fel nem emelte, ellenben egyik szerzője volt annak a represszív alaptörvénynek, amely ezt a fajta gonosz törvényalkotást lehetővé teszi.
Továbbá Szájer József nagy beleéléssel kolportálja a legképtelenebb rezsimhazugságokat a lassan, de biztosan bebuzuló Európa hanyatlásáról, miközben a fertőben, lám, nem rest megtalálni a szépséget is. Szájer József politikai- és magánszemélyisége ily módon mintegy 100 százalékos telítettséggel összegzi az Orbán-rezsim minden képmutatását, embertelenségét és romlottságát.
Azzal viszont felbecsülhetetlen szolgálatot tett a nemzetnek, hogy visszavonhatatlanul röhejessé is tette.
