Te szép civil élet! – Fricz alulról vizsgálja be Orbánt

  • narancsblog
  • 2014. január 22.

Narancsblog

Lapunk halálosan megbízható forrásból értesült tegnap (kedden) délután, hogy a Civil Összefogás Fórum honlapján nemzeti színekbe foglalt jelszó, miszerint „Nem leszünk gyarmat – We will not be a colony!” a sajátos, ám közismert történelmi és államférfiúi okokból „lecserélésre kerül” (szó szerinti idézet, elnézést). Mégpedig a következővel, amit ugyancsak a nemzeti lobogóról olvashat le a számos érdeklődő: „A pénztártól való távozás után reklamációnak helye nincs – Complaints after payment cannot be accepted!”

Elhűlten figyeljük, hogy pezseg Magyarországon a civil létforma! Elhűlten és kicsit értetlenül, mert azt még csak vágjuk, hogy miért kell ezt a gyarmatos dumát leszedni, jön Putyi’, kitömi Orbán és a Simicska-cégek zsebét egy tonna kis címletű, használt bankjeggyel, oszt’ drasztvujtye, csak nem gyarmatosítózhatjuk le.

De mit jelent az, hogy a pénztártól való távozás után reklamációnak nincs helye? Szerencsére ennek megértéséhez már halálbiztos forrásainkhoz sem szükséges fáradni, hiszen kedden délután a CÖF két arca, Csizmadia László és Fricz Tamás sajtótájékoztatót tartottak – mint afféle javíthatatlan civilek, a Gellért Szállóban, ahol Csizmadia gyakorlatilag száz százalékig értelmetlen bohócügyi expozéja után a piszkos anyagiakra terelődött a szó. S kiderült, dől a lé a CÖF-höz, vagyis hát a közhasznú alapítványához (CÖF-CÖKA), szó szerint hatalmas összegek landolnak a számlájukon, hogy éppenséggel mennyi, az viszont üzleti titok. Ennél a szóképnél azért belecsíptünk a karunkba, hogy milyen alapon beszél üzleti titokról istennek ez a mélycivil, közhasznú barmocskája, de ne akadjunk fönn kicsiségeken, inkább örüljünk: a fene tudja, honnan, a fene tudja, mennyi, de saját bevallásuk szerint is szemérmetlenül sok pénzük van, amiből játszi könnyedséggel folytatnak választási kampányt a Fideszért. Országos szinten. Utóbb például az értelmezési kísérletbe holt bohócos óriásplakát tömegeinek a kihelyezésével.

Igen, ők

Igen, ők

Fotó: MTI

De jobb, ha az örömöt is letudjuk gyorsan, mert ez még semmi. A bohócfelelős Csizmadia (a jelmondat alatt közvetlenül olvasható elnézéskérése, amiért összekeverte Eötvös Gábort Zoli bohóccal), szóval Csizmadia után jött Fricz, és a maga tökös módján tudatta a magyar sajtóval, hogy az a legjobb, hogy Orbán Viktor és Simicska Lajos bőre alatt is pénz van. Ja, gyarló az ember, örül, ha pénze van. Csizmadia repes, hogy a CÖF-CÖKA pénzzel fűt, Fricz látja, hogy a főnököknek sincs okuk panaszra, hát ő sem reklamál.

Mielőtt mindebből levonnánk az egyetlen lehetséges tanulságot, idézzük a maestrót, mert jelen közleménye egyenest aranybetűkkel íratik majd fel a Talpnyalók Nagy Könyvébe. „Ha egy politikus (…) kiemelkedő, államférfiúi magasságú pályafutás közepére viszonylagos jómódban él népes gyermekáldású családjával, akkor ez az MSZP sugallata szerint nagyon-nagyon csúnya dolog.” Továbbá: „Az ország vezetői megérdemlik a tiszteletet, és azt is megérdemlik, hogy valóban fáradságos munkájuk mellett ne egy lakótelepi panellakásban szorongjanak, hanem kényelmes körülmények között éljenek…” satöbbi, satöbbi.

Egyfelől: anyád!

Másfelől, szegény Fricz csak a Fidesz – Lázár János által fényesre csiszolt – világképét igyekszik itt felbüfögni, amikor azt mondja, hogy aki panelban szorong, az meg is érdemli, a jó vezető meg többet érdemel. Így a tanulság tehát az, hogy azért piszok jó, hogy Simicska és Orbán cefet gazdagok a panelban szorongók pénzén, mert így tudnak nekünk is lökni valami apanázst, hogy roskadozzon a bankszámlánk.

Hát nem szép a civil élet a mi hazánkban?

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.