„Tegnap óta a Fidesz tagja vagyok. Az ajánlók névsorára mindig büszke leszek”

  • narancs.hu
  • 2020. július 3.

Narancsblog

Nem bírta tovább a tegeződő államtitkár, belépett a pártba.

Igazán szép karriert futott be Menczer Tamás tájékoztatásért és nemzetközi megjelenítésért felelős államtitkár, aki korábban a külügy sajtófőnöke, még korábban a köztévé szerkesztő-műsorvezetője volt, és még mindig csak 36 éves. De nagy tévedésben van, aki azt gondolná, hogy e tehetséges fiatalember holmi Fidesz-káderként szaladt olyan magasra, hogy pár nappal ezelőtt tegeződve hazugozza le a kormánykritikus médiát, amiért az tudni akarta, hogy miért kellett 16 ezer lélegeztetőgépet venni? „Szóval, látom, hogy ezek a drága fiúk csak nem tudnak kibújni a bőrükből, támadják a vírus elleni védekezést, most épp a lélegeztetőgépek beszerzését. Sőt, a hazugsággyáros, kamuvideós MSZP elöljárója, Harangozó Tamás vizsgálatot akar. Hiába, a baloldali történelmi örökség Harangozótól Karácsonyig megvan mindenkinél. Teljesítmény nulla, de vizsgálódni, azt szeretnének” – írta június 27-i Facebook-bejegyzésében a mindentudó államtitkárok modorában, amivel

el is érte, hogy aznap neki is jusson néhány perc reflektorfény.

De úgy tűnik, Menczer nem érte be ennyivel. Ma ismét előbújt az árnyékból, mit előbújt, büszkén, emelt fővel állt ki a napra, hogy bejelentse azt, hogy belépett a pártba. „Nagy harcok mögöttünk, nagy harcok előttünk, úgy éreztem, ideje a párttal is erősíteni a köteléket. Tegnap óta a Fidesz tagja vagyok. Az ajánlók névsorára mindig büszke leszek” – írta mai Facebook-bejegyzésében, a mellékelt fotón jól kivehető az említett névsor is: Orbán Viktor, Szijjártó Péter, Kubatov Gábor, mi pedig a költői kérdés helyett – biztosan büszke lesz e nevekre 10 év múlva is M. Tamás? – inkább a költőt idéznénk: „A hivatalokra vicsorgok, mint az ordas, / nagy plecsnik előtt hasra nem estem. / Bár pofozna pokolra ördög-csorda minden pecsétes írást. / Csak ezt nem. / Ezt széles zsebemből kihúzni jó, nincs ennél öröm nagyobb…” Persze Majakovszkij ezt a szovjet útleveléhez írt versében mondja, viszont Menczert ennél modernebb fiúnak gondoljuk: dehogy vicsorog ő a hivatalokra, pecsétes írásokra, épp ellenkezőleg…

És amint látjuk, a nagy plecsnik előtt úgy kell felsegíteni.

De a többi stimmel.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.