Piszkosul nem a fővárosiak miatt akarja megvenni a Lánchidat a Fidesz

  • narancs.hu
  • 2020. július 4.

Narancsblog

De nem is a turisták kedvéért.

Megszokhattuk, hogy amikor Hollik István szóhoz jut, akkor garantáltan valami egészen vérlázító ostobaságot hallhatunk, egy óvodai stréber modorában. Nincs ebben semmi különös, Holliknak ugyanis hiába van szépen csengő rangja – ő a Fidesz kommunikációs igazgatója –, ő valójában csak az aktuális papagáj, aki úgy tesz, mintha Fidesz és a kormány között lenne bármiféle különbség, és ezért a Fidesz nevében kéréseket fogalmaz meg a kormány felé…

Tegnap a szokásosnál fenyérbemászóbb módon, bár szerinte valószínűleg igazán frappáns és fantasztikus ötlettel állt elő:

ha Budapest nem hajlandó

felújítani a Lánchidat, kerüljön az a fővárostól állami tulajdonba, és újítsa fel a kormány. „Ha a helyzet nem oldódik meg rövid időn belül, és (...) nem látjuk, hogy közbeszerzéseket írnak ki, és végre a Lánchíd felújítása elkezdődik, akkor a Fidesz-KDNP-frakciószövetség arra fogja kérni a kormányt, vessen véget ennek a szerencsétlenkedésnek, és vegye kézbe a Lánchíd felújítását” – mondotta Hollik, hozzátéve: „Jogszerűen meg lehet azt oldani, hogy a Lánchíd a kormányhoz kerüljön, és így a felújításnak a felelőssége is átkerülne a kormányzathoz”.

Mondhatnánk erre, hogy

Hollik csak viccel,

mivel épeszű ember nem gondolhatja, hogy Lánchíd felújítása – párthovatartozástól függetlenül – ne lenne mindannyiunk közös érdeke. Csakhogy amióta a Fidesz elbukta a fővárost, a közös érdekek egy cseppet sem számítanak. Tavaly ősz óta láthatjuk, hogy semmitől sem riadnak vissza, és bármire képesek, hogy a budapesti városvezetést megalázó helyzetbe hozzák.

Minden bizonnyal

a Lánchíddal is ez a céljuk.

Megmutatni, hogy ellentétben a fővárossal, nekik semmibe sem fáj felújítani Budapest egyik szimbolikus építményét, de van itt még valami, ami vélhetően sokkal több nyom a latban. Pár héttel ezelőtt szóba került, hogy a főváros augusztus 20-án semmiféle tűzijátékot nem engedélyezne Lánchídon, úgyhogy még az is lehet, hogy a Fidesz „kérése a kormányhoz” leginkább azért vált hirtelen fontossá, hogy a nemzeti ünnepen, Orbán Viktor az erkélyéről kitekingetve, nehogy hiányt szenvedjen a fényorgiában.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.