Piszkosul nem a fővárosiak miatt akarja megvenni a Lánchidat a Fidesz

  • narancs.hu
  • 2020. július 4.

Narancsblog

De nem is a turisták kedvéért.

Megszokhattuk, hogy amikor Hollik István szóhoz jut, akkor garantáltan valami egészen vérlázító ostobaságot hallhatunk, egy óvodai stréber modorában. Nincs ebben semmi különös, Holliknak ugyanis hiába van szépen csengő rangja – ő a Fidesz kommunikációs igazgatója –, ő valójában csak az aktuális papagáj, aki úgy tesz, mintha Fidesz és a kormány között lenne bármiféle különbség, és ezért a Fidesz nevében kéréseket fogalmaz meg a kormány felé…

Tegnap a szokásosnál fenyérbemászóbb módon, bár szerinte valószínűleg igazán frappáns és fantasztikus ötlettel állt elő:

ha Budapest nem hajlandó

felújítani a Lánchidat, kerüljön az a fővárostól állami tulajdonba, és újítsa fel a kormány. „Ha a helyzet nem oldódik meg rövid időn belül, és (...) nem látjuk, hogy közbeszerzéseket írnak ki, és végre a Lánchíd felújítása elkezdődik, akkor a Fidesz-KDNP-frakciószövetség arra fogja kérni a kormányt, vessen véget ennek a szerencsétlenkedésnek, és vegye kézbe a Lánchíd felújítását” – mondotta Hollik, hozzátéve: „Jogszerűen meg lehet azt oldani, hogy a Lánchíd a kormányhoz kerüljön, és így a felújításnak a felelőssége is átkerülne a kormányzathoz”.

Mondhatnánk erre, hogy

Hollik csak viccel,

mivel épeszű ember nem gondolhatja, hogy Lánchíd felújítása – párthovatartozástól függetlenül – ne lenne mindannyiunk közös érdeke. Csakhogy amióta a Fidesz elbukta a fővárost, a közös érdekek egy cseppet sem számítanak. Tavaly ősz óta láthatjuk, hogy semmitől sem riadnak vissza, és bármire képesek, hogy a budapesti városvezetést megalázó helyzetbe hozzák.

Minden bizonnyal

a Lánchíddal is ez a céljuk.

Megmutatni, hogy ellentétben a fővárossal, nekik semmibe sem fáj felújítani Budapest egyik szimbolikus építményét, de van itt még valami, ami vélhetően sokkal több nyom a latban. Pár héttel ezelőtt szóba került, hogy a főváros augusztus 20-án semmiféle tűzijátékot nem engedélyezne Lánchídon, úgyhogy még az is lehet, hogy a Fidesz „kérése a kormányhoz” leginkább azért vált hirtelen fontossá, hogy a nemzeti ünnepen, Orbán Viktor az erkélyéről kitekingetve, nehogy hiányt szenvedjen a fényorgiában.

Figyelmébe ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”