Ki állítja meg a magyar vasutat a szakadék előtt?

  • narancs.hu
  • 2022. július 13.

Narancsblog

A MÁV jelenlegi tragikus helyzete az állam felelőtlenségéből és politikai machinációiból ered.

A lapok a MÁV fekete vasárnapjaként emlegették július 9-ét, mivel szinte egymásba értek az olyan vasúti események, amelyek közérdeklődésre tarthatnak számot. Vagyis nem többórás késésekről, fullasztó személyvagonokról, elviselhetetlen tömegről volt szó, ennél nagyobb volt a baj. Hajnalban Baja és Mátéházapuszta között halálos gázolás történt, nem sokkal később ugyanez történt Gyöngyös és Vámosgyörk között is, míg Biatorbágy és Herceghalom között összeütközött két tehervonat. De ezzel nem volt vége a sorozatnak: délután Ferencváros és Kelenföld között szakadt le a felsővezeték, minek nyomán gyakorlatilag lebénult a Budapest körüli vasúti forgalom jelentős része. Jelentős anyagi kár – mintegy 100 millió forint – csak a tehervonatok összeütközéséből származott, de az már a baleset helyszínén tartott rögtönzött sajtótájékoztatóból kiderült, hogy emiatt a MÁV-ot nem terheli felelősség. Ahogy természetesen a leszakadt felsővezeték miatt sem terheli felelősség (ilyesmi a legjobb családban is előfordul). És persze elmondható az is, hogy a véletlenek összjátéka folytán bárhol előfordulhatott volna hasonló balesetsorozat. Ám mivel mostanában elég gyakran kell magyarázkodnia a vasútnak, mindjárt másképp látjuk a fekete vasárnapot is. Különösen azután az egyenesen horrorba illő eset után, ami június 30-án történt. A Keleti pályaudvaron álló nemzetközi vonat egyik kocsijából nem tudtak kiszállni az utasoknak, így az elviselhetetlen hőség miatt ki kellett törniük az ablakot, hogy meg ne fulladjanak. Ráadásul a betört üveg miatt a rendőrség a teljes szerelvényt több órán keresztül vizsgálta, ezért a Zürichbe tartó expressz 20:40 helyett csak másnap hajnali 4-kor indulhatott el.

Persze ezt is el lehetne intézni azzal, hogy van olyan, hogy egy kocsi meghibásodott, meg azzal, hogy csak azt nem hibázik, aki nem dolgozik, ám ha ezt a sok mindent összeadjuk, nyilvánvaló, hogy

a magyar vasútról csak azért nem mondható el, hogy „lejtmenetbe kapcsolt”, mert – kis kitérőkkel – évtizedek óta lejtmenetben van.

Az viszont újdonság, hogy lassan már látni a lejtő alját, legalábbis erre következtethetünk abból a július elején közreadott helyzetelemzésből, amit a RegionalBahn közlekedési szakportál közölt július elején. Ebből ugyanis világosan kitűnik, hogy a MÁV-nak a mozdony- és kocsiparkja elöregedett, hogy a karbantartó- és a járműjavító háttere a korábbi műhelybezárások és összevonások miatt túlterhelt és elavult, nem beszélve a vasúti pályák gyalázatos állapotáról. A helyzetről sokat elárul, hogy a vasúti kocsik átlagéletkora 43,5 év, a villamosmozdonyok 70 százaléka még mindig az 1963 és 1982 között gyártott V43-asokból áll, vagyis a legfiatalabb is 40 éves, de az is beszédes adat, hogy a költségvetésben tavaly 27 milliárd forintot szánt az állam a teljes – 7000 kilométeres pálya fenntartására, miközben a pár kilométeres Vecsés-Monor szakaszt 23 milliárdból lehetett csak felújítani.

Az persze jól hangzik, hogy a június végén kinevezett új MÁV-vezérigazgatótól, Pafféri Zoltántól megbízója, a Technológiai és Ipari Minisztérium a hírek szerint „járműpark teljes megújítását, a vonatok pontosságának javítását, illetve a forgalomirányítás és utastájékoztatás fejlesztését” várja, mintha az évtizedes lemaradás a vezérigazgatón múlna. Már csak azért sincs ez így, mert a jelenlegi helyzet előidézésében az állam felelőtlensége, rövidlátása, és politikai machinációi játszották a főszerepet, s a MÁV vezetői legfeljebb abban sárosak, hogy lenyelték a szűkös költségvetési forrásokat, a túlélésre rendezkedtek be:

vagyis kollaboránsok voltak, nem vasutasok.

És ez annak ellenére is igaz, hogy az elmúlt 12 évben valóban történtek felújítások és fejlesztések a MÁV-nál, de szinte kizárólag a „kirakatvonalakon”. Ráadásul ezek egytől egytől egyig uniós pénzekhez köthetők, azaz Simicska Lajos majd Mészáros Lőrinc különféle vállalkozásaihoz. Ez abból is látható, hogy a uniós pénzek híján egyre inkább észlelhetők a züllés jelei, és ha ehhez hozzá számoljuk azt, hogy a kormány vélhetően a MÁV költségvetéséből is lefarag, ráadásul a Ukrajna felől érkező alkatrész- és egyéb importnak is befellegzett, egyértelművé válik, nemhogy a MÁV új vezérigazgatója, de az atyaúristen sem lesz képes megállítani a magyar vasutat a szakadék előtt.

(Címlapképünkön: Tehervonat kisiklott kocsijai Biatorbágy és Herceghalom között, ahol összeütközött két tehervonat 2022. július 10-én hajnalban. A balesetben több kocsi is kisiklott. Fotó: MTI/Mihádák Zoltán)

Maradjanak velünk!


Mi a Magyar Narancsnál nem mondunk le az igazságról, nem mondunk le a tájékozódás és a tájékoztatás jogáról. Nem mondunk le a szórakoztatásról és a szórakozásról sem. A szeretet helyét nem engedjük át a gyűlöletnek – a Narancs ezután is a jó emberek lapja lesz. Mi pedig még többet fogunk dolgozni azért, hogy ne vesszen el végleg a magyar igazság. S közben még szórakozzunk is egy kicsit.

Ön se mondjon le ezekről! Ne mondjon le a Magyar Narancsról!

Vásárolja, olvassa, terjessze, támogassa a lapot!

Neked ajánljuk

Grandiózus pamparamm

Raffaello 1514-ben befejezett freskóján I. Leó pápa és Attila néz farkasszemet egymással. Míg az egyházfő felett Szent Péter és Szent Pál levitál, a hun lovak riadtan szökellnek hátra, a barbár küldöttség pedig megretten a keresztény Isten jelenlététől.

Vivát!

Ha azt mondjuk, hogy augusztus 20. Magyarországon immár hagyományosan a nagy fővárosi falunap izzadmányos ünnepe, a színes, szagos, hangos talmi kunsztstüklik, égbe lőtt hamburgerek rajongóinak nagy találkozója, amikor megnyílnak a főváros csak erre az alkalomra tartogatott csodái az egymás sarkára hágni, falkában élvezkedni imádó tömegek előtt, akkor nyilvánvalóan lenézzük a vidéket, a vidékieket, a városi alacsonyabb néposztá­lyo­kat, mindenkit, aki úgymond felutazott, aki szembejön, s nincs kalap a fején.

Bármilyen szakos

Az elmúlt napokban több felől hallottuk rebesgetni – és nemcsak tanároktól, szülőktől, hanem tankerületi szakelemektől is –, hogy a kormány az ősszel a koronavírus-járvány újabb hullámára hivatkozva online oktatást rendel el. Néhány nappal ezelőtt Hadházy Ákos független országgyűlési képviselő is erről posztolt a közösségi oldalán, mi több, szerinte már „főispáni hivatalból” is érkezett ilyen értelmű szóbeli jelzés. A képviselő „teljesen életszerűnek” nevezi e lehetőséget, ámbár némi kétkedés is kiérződik soraiból.

Nadrágszíj a függönyre

Nem hirtelen támadtak és nem is múlnak el egyhamar a színházi szakma gazdasági nehézségei. A független, az önkormányzati és az állami fenntartású teátrumok növekvő rezsiárakkal és csökkenő nézőszámmal számolnak, de a jegyárakon senki sem mer nagyot emelni.

„Ha nem dicsérnek”

Urbán András előadásaiban láthattuk először itthon, aztán egyre több darabban tűnt fel. Nagyabonyi Emese újvidéki színésznővel a hazai és vajdasági színjátszás közötti különbségekről, a pálya nehézségeiről és a megtett útról beszéltünk.

A pimasz légy

A nemzetközi jog alapja az államok szuverén egyenlősége. Ebből adódóan bármely állam nemzetközi kapcsolataiban szinte semmi sem történhet annak kifejezett hozzájárulása, azaz szavazata nélkül. Kende Tamás írása az uniós magyar vétók margójára.

Haptákban

A kormány 52 milliárdos bérfejlesztést jelentett be, amelyből a rendőrök is részesülnek. Ez komoly emelés, de kérdés, hogy hosszú távon megállítja-e az állomány csökkenését.