Az ember, akit Motherfuckernak hívnak

  • - kg -
  • 2013. augusztus 22.

Narancsszem

Mozikban az erőszakkal könnyű kézzel játszó Kick-Ass folytatása – a Jim Carrey-t is kiborító második rész főgonoszát, a The Motherfuckert Christopher Mintz-Plasse alakítja. A Superbadből ismert színésszel Londonban beszélgettünk.

magyarnarancs.hu: A The Motherfucker nevű balfék szuperhőst alakítod. Édesanyád nem fejezte ki rosszallását?

Christopher Mintz-Plasse: Édesanyám, köszöni, jól van. Nem volt ellenére, mi több, szerintem, bár ez maradjon köztünk, még izgatta is a dolog. Tudom, valami nincs rendben a családommal. Tudom, de mitévő legyek!

magyarnarancs.hu: Jim Carrey, noha fontos szerepe van a filmben (egy másik balfék szuperhőst alakít – a szerk.), elhatárolódott a produkciótól: a Twitter-történelem máris híressé vált bejegyzése az övé, melyben kifejti, hogy nem támogathat egy olyan filmet, amiben ennyi az erőszak. Most akkor mi van?

false

CM-P: Nincs semmi vész, szerintem ezzel csak jól járt a film. Ha az emberek azt látják, hogy Jim Carrey kiakadt, s annyira kivan, hogy promotálni sem hajlandó a filmjét, az akaratlanul is beindítja a szájpropagandát. A magam részéről sajnálom, hogy így történt, mert Jim Carrey egy édes pofa, remek lett volna együtt megfutni a promóciós köröket. Nem tudom, mi történt, nem adta meg a mobilszámát, nem tudtam vele megdumálni a dolgot.

magyarnarancs.hu: Szegény Roger Ebert, a híres (és nemrég elhunyt – a szerk.) filmkritikus gyomrát is megfeküdte az erőszakorgia; híresen ledorongoló kritikájában, melyet az első részről írt, nem igazán tudta túltenni magát a szatirikusan tobzódó erőszakon.

CM-P: Hát, igen, mit is mondhatnék, nem neki való volt, hát istenem. Nem hibáztatom Jim Carrey-t sem, egy olyan komikus géniusz, mint ő, máshogy gondolkodik, mint mi, normális emberek, úgyhogy amikor elolvastam, mit írt, egy cseppet sem voltam meglepve. Benne volt a pakliban. Egyébként meg, könyörgöm, elég nagy betűkkel rá volt írva a forgatókönyvre, hogy Kick-Ass – innentől senkit sem érhetett váratlanul az erőszak, hiszen ez a sorozat – akár a képregény, akár a filmek – lényege. Én egyébként bírom az erőszakot, főleg ha az, mint a Kick-Ass-ben is, komikusan van tálalva. Az olyan brutális dolgok, mint amilyen például a Visszafordíthatatlan volt, azért nálam is kiverik a biztosítékot.

magyarnarancs.hu: A képregények alkotójánál, Mark Millarnál jobban aligha ismeri bárki is a Kick-Ass-univerzum nüanszait. Kaptál valamilyen comic book gyorstalpalót?

CM-P: Mark Millar állandóan ott sertepertélt a forgatáson, kézben tartotta az ügyeket. Még egy kis szerepet is intézett magának, a filmvégi nagy össznépi verekedésben tűnik fel valahol a forgatagban. Úgy fest, mint akinek lövése sincs, hol van és mit csinál. Nem vagyok egy nagy képregényfogyasztó, mondhatni hidegen hagy az egész, úgyhogy a Kick-Ass képregényeken kívül nem nagyon ástam bele magamat a dologba.

magyarnarancs.hu: Ha a képregények iránt nem is, a Star Wars irányába azért csak vannak vonzalmaid?

CM-P: Naná, persze, még jó. Szerintem nagyon is jó hír, hogy J.J. (Abrams – a szerk.) értő kezeibe került a hetedik rész megrendezése. Szerintem Jar Jar Binkset simán el tudnám játszani.

magyarnarancs.hu: Nemcsak erőszak dolgában, de a szövegileg sem finomkodtátok el a filmet; bátorítva volt a kreatív káromkodás?

CM-P: Szeretem az ízes beszédet, és ha nem kell figyelnem a korhatárra, és ezúttal nem kellett, akkor szeretem elengedni magam és kötőszóként használni az f szócskát („fuck”). Megkötések nem nagyon voltak, de azért volt úgy, hogy Jeff, a rendezőnk rám szólt, hogy vigyázzak a számra, mert nem tenne jót a mozinak, ha géppuskaszerűen özönlenének a fuckok. Épp elég van a forgatókönyvben, intett, semmi szükség homokot hozni a sivatagba. Pedig, ha elkezdek improvizálni…

magyarnarancs.hu: Mint szakértője a témának: mi ma a menő káromkodás?

CM-P: Semmi új nincs a nap alatt, el van koptatva minden jó káromkodás. Lássuk csak, talán a „fing” – abban még van némi kiaknázandó komikum.

 

A Kick-Ass 2 kritikáját a Narancs következő számában olvashatják.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.