Ó kapitány, kapitányom! – Robin Williams halott

  • - kg -
  • 2014. augusztus 12.

Narancsszem

Az olyan nappal, ami kedvenc komikusunk halálhírével indul, nincs mit kezdeni. Egy dolgot érdemes csak: összeszedni, miért is szerettük annyira. Első nekifutásra 6 filmet találtunk – de ennél persze sokkal több van.

Holt költők társasága

false

Akit épp akkor ért el a film, amikor a legjobban utálta a magyartanárt; aki úgy látta meg Robin Williamst az osztályterembe lépni, hogy a nap minden percében lázadt volna – nos, annak a jó esetben gimnazista korú kölöknek a Holt költők társasága volt (és maradt is, utólag biztos jócskán megszépülve) A Nagy Lázadó Film. Oh Captain, My Captain!

Jó reggelt, Vietnam!

false

„Vietnamban nincsen drogprobléma. Nincs hát, jut mindenkinek." És még hány agyonidézett poénnal lettünk gazdagabbak Williams vietnami rádiósa jóvoltából! Ahogy a csillapíthatatlanul pörgő, fékezhetetlen nyelvű dj megőrjítette a cenzúrát legkedvesebb szavuknak tartó főnökeit (tiszta MTI-hangulat!), az semmivel sem volt szürreálisabb, mint Marlon Brando a vietnami dzsungel mélyén. Csak az egyiken röhögni kellett, a másik láttán meg tök komoly képpel művészetet kiáltani. És hát röhögni mennyivel jobb, főleg, ha rögtön utána az It’s a Wonderful World következik.

A halászkirály legendája

false

Egy film (azon kevesek egyike, amiket Terry Gilliam nem csak elkezdett, de be is fejezett), amiben minden összejött. Robin Williams mint a Szent Grált üldöző New York-i hajléktalan. Jeff Bridges mint Jeff Bridges. Amanda Plummer mint a Grand Central Station-ön megtáncoltatott, kicsit sem szürke egérke. A pornótékás Mercedes Ruehl, aki mindenki helyett megkapta az Oscart. Williams divatot is teremtett: teliholdnál meztelenkedni a Central Parkban – A halászkirály legendája óta nem bűn, hanem filmes idézet.

Moszkva a Hudson partján

false

’84-es a film, Paul Mazursky (nemrég lépett le ő is) rendezésében Williams (még nem sztár, de már majdnem) a moszkvai cirkusz szaxofonosát játssza, aki egy New York-i vendégjáték alkalmával marad örökre a Nagy Almában. Nem tartozik a világ filmművészetének legnagyobb klasszikusai közé, de mint minden jobb Mazursky-filmben, ebbe is becsúszik egy kis valóságszag, és Williams hibátlanul – magához képest nagyon is visszafogottan – hozza a szép új világban talajt vesztett emberkét. Idézhető poén (1) innen is van:

- You FBI?

- No.

- KGB?

- No. G-A-Y.

Meghalsz újra

false

Kenneth Branagh első próbálkozása, hogy amerikaibb legyen az amerikaiaknál, ez a kellemes emlékű, Hitchcock-utánérzés volt. Ami viszont nem utánérzés, hanem ténylegesen ijesztő volt, az Williams feltűnése egy annyira kis szerepben, hogy ki sem írták a plakátra. Bekattant pszichiáterként kellett tikkelnie kettőt – de ezzel a két tikkel jól ellopta az egész filmet Branagh és díszes kompániája elől.

Álmatlanság

false


Williams második legrémisztőbb szerepét (harmadik hely: Sötétkamra, negyedik hely: Patch Adams) az épp csúcstámadás előtt álló Christopher Nolan fagyos hangulatú thrillerében játszotta a fogmosást is túljátszó Al Pacino partnereként. Történelmietlen, tudjuk, de mégis: ha Tim Burton megrendezi harmadik Batmanjét, és Williams eljátssza a Riddler szerepét, ez a sorrend is biztosan másként alakul.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.