Maria Antonietta Beluzzi
És ha úgy mondom, hogy a trafikosnő az Amarcordból? Akkor már vágja mindenki. Aki nem látta az Amarcordot, az soha életében nem gondolt a szexualitásról semmit, feltehetően nem is gyakorolta magát benne. Aki látta az Amarcordot, az viszont mindent tud, annak nem tudunk semmi újat mondani… legfeljebb akkor, ha esetleg abban a tévhitben tengette eddig nyomorúságos életét, hogy Vegye-vigye jobb csaj volt, mint a trafikosnő. A trafikosnő a világ legjobb csaja, kár, hogy ma már nincsenek ilyen trafikosnők, s ez csak egy dolog miatt lehet így: azért, mert Orbán Viktor nem látta az Amarcordot.
Sandra Bernhard
„Apám proktológus volt, anyám absztrakt festő. Ez nagyjából mindent elmond a világnézetemről.” Sandra Bernhard le sem tagadhatná, hogy stand-uposként kezdte, úgy is folytatta, de időközben a popkultúra legfelsőbb bugyraiban – Hollywood és játékfilmek – is megmártózott. Martin Scorsese benne találta meg a tökéletes zaklatót (A komédia királya), Madonna pedig a tökéletes barátnőt. A pletykák szerint Bernhard oly közel került Madonnához, hogy az még az egyébként nem túl szívbajos Warren Beattyt, Madonna hajdani pasiját is féltékennyé tette.
Gwendoline Christie
A Trónok harcában Tarthi Brienne-t alakító brit művésznő a sorozatban férfiasabb még a szakállas Vadaknál is, nem kis részben azért, mert akkora, mint egy hegy, de ez távolról sem jelenti azt, hogy ne bírna jelentékeny vonzerővel. Nem csak a valyriai acélból készített, szemöldökgerenda-szerű kard áll rendkívül jól neki, hanem a lovagi páncélzat is, úgyhogy ha mi vándoroltunk volna vele olyan hosszadalmasan, mint tette azt Jaime Lannister, akkor mi is megállás nélkül provokáltuk volna szegény nőt, hogy felforraljuk valahogy a jéghideg vérét, és végre-valahára istenesen nekünk támadjon.
Glenn Close
A nyolcvanas évek végén férfiak tömegei szisszentek fel egy emberként, amikor Glenn Close bosszúálló szeretőként életcéljává tette, hogy pokollá tegye Michael Douglas életét. Főtt nyúl az idő tájt nem nagyon került a családi asztalokra – aki látta a filmet, tudja, miért. A Stephen Frears-rendezte Veszedelmes viszonyokban a színésznő, ha lehet, még veszélyesebb volt a szerelemben, a 101 kiskutya Szörnyellájaként pedig a Dalmata-tulajdonosoknak okozott rémálmokat. De nem csak a foga fehérjét villogtatta; láttuk lágyabb mosolyát is, például Szabó István filmjében, a Találkozás Vénusszalban.
Rossy de Palma
Úgy néz ki, mint egy Picasso-festmény, és ebben a két lábon járó Picasso-festményben, melyen egy költőien gigantikus orr viszi a prímet, olyan férfiak találtak rá múzsájukra, mint Pedro Almodóvar és Jean-Paul Gaultier. Egyiküket sem kell a szomszédba szalasztani egy kis extravaganciáért, és hát Rossy de Palma maga az extravagancia reklámarca. Aki fénykorában, az Almodóvar-filmek (Asszonyok a teljes idegösszeomlás szélén, Kötözz meg és ölelj!, Kika) idején látta őt élőben cannes-i bulikirálynőként, a mai napig párás tekintettel gondol vissza a látványra.
Andrea Ferreol
Meg kell zabálni, nemde? Nyilván egy hétig ennénk, de betelni soha nem bírnánk vele. Lennénk bár A nagy zabálás életunt konesszőrei, vagy a Berlint, khm, felszabadító Vörös Hadsereg Lina Greff megerőszakolására kirendelt alakulata a Bádogdobból. De sorolhatnánk reggelig, s esküszünk, reggel sem hagynánk abba, ahol a művésznő megjelent, megjelent pontosan egy métermázsa szexualitás is. Tulajdonképpen neki kellett volna eljátszania Tutajost, nos, közismert filmszakmai okokból. Máig szívesen bütykölnénk vele.
Lois Griffin
Ő lehetne az illusztráció a MILF szócikke mellett. Lois negyvenes, háromgyermekes, szentségi házasságban élő családanya, aki kissé beleszürkült háztartásbeli szerepébe, de a szemében még most is ott van a huncutság, és ha olykor bedobja magát a Family Guyban, akkor a környezete hirtelen nehezebben kap levegőt. Kiszámíthatatlan típus, lesből és kivédhetetlenül támad – aligha véletlen, hogy az ügyes kezű rajongók pornósítási próbálkozásain ezerszer többet szerepel a kor dögunalmas, hús-vér, babaarcú hősnőinél.
Courtney Love
Hogy lehet ezt udvariasan mondani? Courtney Love (amennyire ez megítélhető: a valós személy éppúgy, mint a Larry Flintben vagy az Ember a Holdonban ragyogó csillag) pont olyan, mint a hangja, ami első körben sztárrá tette: van benne valami mélyen keresetlen. Vagy mosdatlan? Idáig azért nem mennénk el, de a ribanchang kétségtelenül ribanchang, és Courtney nem az a nő, aki kedvelné az ellentmondásokat a külseje és a tónusa között. Ezen a terepen viszont igazi cárnő, akinek a legnagyobb rock- és filmsztárok sem tudtak sohasem ellenállni – de nem is csodálkozott ezen senki egy percig sem.
Marianne Sägebrecht
Ha volt valami ezen a kerek világon, ami izgalmasabbnak tűnt a nyolcvanas évek végén, mint a rendszerváltás egyre erősebben fújdogáló előszele, nos, az maga a kerek világ volt: Marianne kereksége, tonnái. Nyolcvanhétben és nyolcvannyolcban volt egy-egy filmje, a Bagdad Café és a Cukorbébi, az előbbiben mísz német háziasszonyt ad, akire épp Las Vegas felé a kocsiban jön rá, hogy milyen rohadtul elege van a házasságából (ebben a filmben láthattuk mellesleg a fiatal CCH Poundert is, aki nyilván valami adminisztrációs hiba vagy a diktatúra cenzúrája miatt maradt le erről a listáról). Mármost ki ne tekintene már egy 130 kilós nyugatnémet háziasszonyt szexuális vágyai netovábbjának? Na ugye! A Cukorbébiben meg egyenesen egy hullamosót adott, részletezzük, mit is gondoltunk felőle? Még annál is vadabbakat! S az élet minket igazolt, a rendszerváltást meg lehet nézni, hogy sikerült, de Marianne tavaly még Holle anyót adott, hát, vele is tudnánk mit kezdeni.
Lili Taylor
Ki ne ismerné a csúnya, de aranyszívű pincérlány toposzát? Lili Taylor, a független filmek üdvöskéje (Parker Posey korai kiadása) ebből a szerepkörből indította pályafutását. Mielőtt még Altman, Kusturica, Waters és a Sírhant művek szereposztói lecsaptak volna rá, eljátszotta a Dogfight (magyarul: Kié a csúnyább?) főszerepét; a csúnya, de aranyszívű pincérlányt, akit azért csíp fel River Phoenix, mert fogadást kötött a haverokkal: aki a legrondább lánnyal állít be a vietnami bevonulás előtti buliba, az nyer. Később, elsősorban a Sírhant művek révén Lili Taylor belépett a nem csúnya, de aranyszívű karakterszínészek táborába.
