„Az életet notóriusan szépnek találtam”
A rendszerváltás hajnalán a szamizdat Beszélő első nagyszabású nyilvános estjén a Jurta Színházban, az Amerikából éppen csak hazaérkezett Konrád György kérdéssel fejezte be beszédét. „Hogy kell-e még szamizdat? Muzeális emlék lett, mert mindent ki lehet nyomtatni?” Válaszként pedig a korszak egyik legfontosabb mondatát fogalmazta meg: „Bizonyára, de azért maradjon tartalékban egy-két nyomdagép.” A még mindig illegálisan nyomtatott lap színpadon ülő szerkesztői és a sok száz fős közönség hihetetlenül feldobott, euforikus hangulatban hallgatta a szónokokat 1988 decemberében, mindenekelőtt a jetlag miatt kialvatlan Konrádot, aki élete egyik legjobb és legszellemesebb beszédét mondta el.