Olvasói levelek

Elolvastam Bozai Ágota vitaindítóját (ami zárlatnak is megfelel) és a folytatást, Barkóczi András válaszát (ami zárlatnak is megfelel), két elfogultság; mindkettőt szépnek találom.

A commmunity.eu petíciót intéz a belügyminiszterhez: …Tiltakozom az ellen, hogy a kollektív bűnösség elvére hivatkozva a cigány emberek által lakott területeket, utcákat a szélsőjobb háborús övezetekké változtassa!…

Tisztelt Keresztury Tibor, Tisztelt Narancs! A jyväskyläi élményeket olvasva nem tudom megállni, hogy életemben először olvasói levelet küldjek. Teljes mértékben tiszteletben tartom, hogy egy élménybeszámolóban elfogadott némi tárgyi tévedés, lévén, nem magának a megvédett kisdoktorinak a kivonatát közölte az újság.

Írásában Lengyel Imre Zsolt kitüntető figyelmet szentelt az egyik versemnek, egy köszöntőnek. Inzultussal határos enerváltságot vélt felfedezni benne. Erős szavak. Felrótta még, hogy versem egy másik vers (Weöres Kormos-köszöntője) rekapitulációja. Valóban Weöres köszöntőjére építettem föl a magam köszöntőjét, de mi a probléma ezzel?

Kedves Judit! Nemrég nyílt levelet írtál a színházi szakmának, a te szakmádnak, ami kicsit az enyém is. Tetted mindezt féltésből és szeretetből. Szüksége volt már erre a pofonra, nem kérdés. Csak egy dolgot nem értek az egésszel kapcsolatban, hogy miért levélben mondtad el a véleményedet.

A Katlan nem a bringákról szólt, miközben mégis: utolsó filléreiket költő fiatalok a vintage gépeiken, érett szépasszonyok méregdrága Scottokon, és a kettő között minden rendű és rangú emberek tolták a cangát a rendezvényhelyszínek között.

Írásában Unger Anna számba veszi az ellenzéki stratégiákat az Orbán-kormány működésének félidejében. Úgy gondolom, hogy jól állapítja meg a diagnózist, de nem kínál megfelelő terápiát - holott létezik egy "nyerő formula" az ellenzék számára, amely nemcsak a 2014-es, hanem egy esetlegesen előre hozott választásokon is működne.

Tisztelt Szerkesztőség! Olvasva Kiss Ilona recenzióját, összehasonlítottam a ma oligarcháknak tekintetteket, vagyis a volt szocialista országok új nagykapitalistáit az előző három évszázad alatt létrejött nagy vagyonok megteremtőivel. Ha moralizálni volna szándékom, azt mondanám, hogy az összehasonlítás utóbbiak javára szól.

Interjú jelent meg Jostein Gaarder norvég filozófus íróval. A műfaj elvileg kizárja, hogy az olvasó a nyilatkozóval vitába bonyolódjék, ezért véleményemet egyszerűen reflexiónak szánom a beszélgetés egyik témájára.

Kedves Narancs! Ádám Zoltán azt írja Martin Feldsteinre hivatkozva, hogy az euróövezet a jelenlegi formájában eleve kudarcra volt ítélve, mert olyan gyökeresen eltérő adottságú országokat próbált valutaunióba tömöríteni, amelyeknek válságos időkben eltérő kamat- és árfolyamfeltételekre volna szükségük a megváltozott körülményekhez való alkalmazkodáshoz.

Tisztelt Szerkesztőség! Jellemző a fideszes médiaparancsnokok hozzáállására, ahogy Koltay András "átszínezi" a tényeket cikkében. Arról ír például, hogy 2010 őszén a közmédiában "nem volt műsor, nem volt pénz (...) nem volt közönség, nem volt semmi". Az MTV-re lehet, hogy mindez igaz, ám a Magyar Rádióra például biztosan nem.