Ókovács Szilveszter reagál

  • Ókovács Szilveszter
  • 2012. július 31.

Olvasói levelek

Ahol most jársz, nem jártál még soha*

Köszönöm Vári Györgynek, hogy a mértéktartó és higgadt újságírás jegyében nem ment annál tovább, mint hogy szerinte én fenyegetőző, törtető, rátermettség, koncepció és ész nélküli, fecsegő, bájgúnár, frusztrált, agresszív, perverz, basáskodó akarnok, jelentéktelen médiabohóc, kíméletlen zsarnokocska, pitiáner bosszúálló, undok játszótéri kötekedő, ötlettelen, értetlen, no és persze tehetetlen volnék, aki leszámol, megfegyelmez, valamint ki- és betilt.

Köszönöm, hogy operaházi munkámról szóló cikkét nem engedte zavartatni tényektől (mikor volt, és mióta nincs Operabál; az MTVA akart-e forgatni interjút; megfúrhattam-e elődömet, ha írásbeli nyilatkozatban támogattam, és hónapokkal később kerültem képbe; van-e attól még szakmai koncepcióm, ha ő esetleg nem volt rá kíváncsi stb.).

Köszönöm, hogy hipnózis nélkül is tudomást szerezhettem arról a titkos vágyamról, hogy a Duna Tv helyett csillogóbb (értsd: operai) székem legyen – sok pénzbe került volna, míg ezt magamból kianalizáltatom.

Az is a szerző javára szól, hogy a műfaj ismeretébe nem ásta bele nyakig magát, hisz akkor nem forgathatná ily gondtalanul a tőrt: szégyen, nem szégyen, nekem négy zenei diploma, húsz év zenetanulás és -tanítás, négy korábbi operaházi igazgatói esztendő és mintegy nyolcszáz zenekritika után is van mit tanulnom Vári úrtól.

Köszönöm, hogy összegző cikkében nem terhelte az Olvasót holmi operaházi nézőcsúccsal, a bérleteladás rekordjával, az új szezon 500 rendezvényével, az esti gázsik európai irányú elmozdulásával vagy vadonatúj művészeti díjainkkal, Hunyadi-lemezfelvételünkkel, hisz nem ez a lényeg, dehogy.

Azt is tőle leshetem el, milyen a zsigermentes újságírói megközelítés, amely nem bulvártempóként, hanem a demokrácia diadalaként éli meg, ha egy intézmény dolgozója sajtókampányt folytat a cég ellen, ahonnan fizetik – ebből tudom, hogy Vári úr is kész a Mancs ellen óriásplakátokon kikelni, csak még – nyilván – nem volt rá oka.

Továbbá köszönöm, hogy régebben – néha – szellemesnek látott. Én is jót nevettem cikkének vicces címén, A viperaház fantomján, ez felülmúlhatatlan, annyira egyedi és végiggondolt, még ha a kollégáim egyetemleges lemérgeskígyózását visszautasítani is vagyok kénytelen. (A címet a szerkesztő adta – a szerk.)

Megtanultam hát a rendet, a stílust, és hogy hol a helyem a világban. Nem baj, ha az Opera lesz az a hely? És nem bánják, ha kérem: írják már lapjukban, ahogy kell, újra tulajdonnévnek a magyar kultúra legnagyobb intézményét? Ne nemecsekezzék miattam. Vári úron kívül sokaknak fontos ez a hely – és még ő is bejöhetne egyszer.

ókovács szilveszter (sic!)

kormánybiztos

Magyar Állami Operaház

(*: részlet az Operaház fantomjából)

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása

  • Simonyi Balázs

Szándékosan az események „peremén” fotózott, úgymond a lényegtelent. Mondogatta: neki akkor kezdődik a munkája, amikor másnak, a hivatásos sajtófotósnak véget ér. A mi munkánk az óriási életművel most kezdődik. Ha lefotózom, a fénnyel becsapdázott valóság nem múlik el, nem hal meg: ez a fotográfus önfeláldozása.

Ebben nem lesz dicsőség

Talán az izraeli „béketeremtés” sikere, illetve az azt követő frenetikus, globális, és Donald Trump személyes béketeremtői képességeit külön is hangsúlyozó ünneplés sarkallta az elnököt arra, hogy ismét feltűrje az ingujját az ukrajnai rendezés érdekében, és személyes találkozóra siessen Vlagyimir Putyinnal.

Legyetek gonoszok!  

Nagy terjedelemben ismertette a Telex egy a laphoz eljuttatott hangfelvétel alapján Orbán Viktor vasárnapi beszédét, amelyet a Harcosok Klubja „edzőtáborában” tartott 1500 aktivista előtt, a zánkai Erzsébet-táborban.

Elkenték

Legalább kilenc hazai bíróság kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál (AB) a védettségi igazolással való visszaélést szabadságvesztéssel fenyegető kormányrendelet Alaptörvény-ellenességének kimondását, mivel jogi képtelenség a Büntető törvénykönyv felülírása egy rendelettel. Az AB sajátosan hárított.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.

„Vegyük a következő lépcsőfokokat”

A frissen előrelépett pártigazgató szerint megvan a parlamentbe jutáshoz szükséges mennyiségű szavazója a komolyodó viccpártnak, azt pedig átverésnek tartja, hogy a kormányváltás esélyét rontanák. De kifejtett mást is az ígéretek nélkül politizáló, magát DK-sérültnek tartó politikus.

Mi van a fájdalmon túl?

A művész, akinek egész életében a teste volt a vászon, a nyelv, az eszköz, a fegyver, gondolatiságának hordozója, nyolcvanhoz közeledve is az emberi testet vizsgálja. E nagyszabású retrospektív tárlat nemcsak az életmű bemutatására törekedett, hanem egy művészi filozófia összegzésére is.