Olvasói levél

Az elveszett Corpus Hungaricus üldözői

Magyar Narancs, 2012. június 21.

  • 2012. július 28.

Olvasói levelek

Tisztelt Szerkesztőség!

A MaNcs legutóbbi számában volt kollégám, Bretter Zoltán publicisztikájában sok mindent tulajdonít nekem, amiről eddig nem tudtam: kócsagtollas kalapot, pajzán büszkeséget, sőt még a közigazgatás uralmi modelljének kiépítését is. Nyilván autista elmélkedéseim - amellyel szintén kedvesen megajándékozott - akadályoztak meg benne, hogy magam is észrevegyem, mennyi minden ostobaságért vagyok felelős. Lelke rajta, mit ír, egészen biztos, hogy nem a sértettség vezette zamatos megfontolásait, amelynek csak latinból kanyarított címe botlott meg a nyelvtan földhözragadt szabályain. A címbeli kifejezés ugyanis helyesen Corpus HungaricUM lenne - bármit akart is ezzel mondani a szerző -, mivel a corpus (-oris) semlegesnemű szó, így a jelzőül választott melléknév nemben, számban és esetben megegyezik azzal a főnévvel, amelyikre vonatkozik.

Rövid válaszom szíves közzétételét kérve lapjuk következő számában, maradok továbbra is kíváncsi olvasójuk,

Hatos Pál

Balassi Intézet

*

A Corpus Hungaricus latinul helyesen valóban Corpus Hungaricum. A latinul tudóktól elnézést kérek. Csak jelzem, hogy a kifejezéssel nem a latin nyelv szabályait kívántam megsérteni, hanem egy áthallásos szójátékkal éltem: a Homo Hungaricusra utaltam (legutóbb a Libération vette észre a homo hungaricus kialakításának szándékát a felsőoktatásban: http://www.liberation.fr/monde/2012/06/06/reforme-universitaire-les-etudiants-hongrois-visent-d-autres-horizons_824173), melynek kitenyésztése érdekében a Fidesz-kormányzat kísérletet kísérletre halmoz, teljes gőzzel üzemelteti a morális törvényhozást. Ugyanakkor meg akartam őrizni a corpus szó gazdag jelentésárnyalatát. De akinek mindez túlzó okoskodás, kérem olvassa Corpus Hungaricumnak a kifejezést. Nekem így is megfelel, ugyanis bensőséges kapcsolatot vélek fölfedezni a Homo Novus/Hungaricus és a Corpus Hungaricum között. Mióta cikkemet megírtam, sok minden történt a Magyar Kulturális Kánon és az Új Magyar Ember létrehozása terén (Nyirő, Wass, Prohászka, Horthy, szobrok, NAT). Véleményem, még inkább reményem azonban nem változott a tekintetben, hogy ez a "kulturális forradalom", a forradalom nélküliek forradalma, sikertelenségre van ítélve.

Dr. Hatos Pál egyebekben pedig nem reagál írásomra, s voltaképpen kedves válasza végtelenül boldoggá tesz: örülök, hogy felhívhattam volt kollégám figyelmét arra, hogy jó szándékú tevékenysége milyen történelmi folyamatokba illeszkedik. Mint a proletariátus egykoron: teszi, de nem tudja. Most már tudja.

Bretter Zoltán

Figyelmébe ajánljuk

Két óra X

Ayn Rand műveiből már több adaptáció is született, de egyik sem mutatta be olyan szemléletesen az oroszországi zsidó származású, ám Amerikában alkotó író-filozófus gondolatait, mint a tőle teljesen független Mountainhead.

Megtörtént események

  • - turcsányi -

A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.

Élet-halál pálinkaágyon

Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.

Egy fölényeskedő miniszter játékszere lett a MÁV

A tavalyi és a tavalyelőtti nyári rajtokhoz hasonlóan a vasúttársaság most sem tudott mit kezdeni a kánikula, a kereslet és a körülmények kibékíthetetlen ellentétével, s a mostani hosszú hétvégén ismét katasztrofális állapotok közt találhatták magukat az utasok.