Tisztelt Szerkesztőség!
A MaNcs legutóbbi számában volt kollégám, Bretter Zoltán publicisztikájában sok mindent tulajdonít nekem, amiről eddig nem tudtam: kócsagtollas kalapot, pajzán büszkeséget, sőt még a közigazgatás uralmi modelljének kiépítését is. Nyilván autista elmélkedéseim - amellyel szintén kedvesen megajándékozott - akadályoztak meg benne, hogy magam is észrevegyem, mennyi minden ostobaságért vagyok felelős. Lelke rajta, mit ír, egészen biztos, hogy nem a sértettség vezette zamatos megfontolásait, amelynek csak latinból kanyarított címe botlott meg a nyelvtan földhözragadt szabályain. A címbeli kifejezés ugyanis helyesen Corpus HungaricUM lenne - bármit akart is ezzel mondani a szerző -, mivel a corpus (-oris) semlegesnemű szó, így a jelzőül választott melléknév nemben, számban és esetben megegyezik azzal a főnévvel, amelyikre vonatkozik.
Rövid válaszom szíves közzétételét kérve lapjuk következő számában, maradok továbbra is kíváncsi olvasójuk,
Hatos Pál
Balassi Intézet
*
A Corpus Hungaricus latinul helyesen valóban Corpus Hungaricum. A latinul tudóktól elnézést kérek. Csak jelzem, hogy a kifejezéssel nem a latin nyelv szabályait kívántam megsérteni, hanem egy áthallásos szójátékkal éltem: a Homo Hungaricusra utaltam (legutóbb a Libération vette észre a homo hungaricus kialakításának szándékát a felsőoktatásban: http://www.liberation.fr/monde/2012/06/06/reforme-universitaire-les-etudiants-hongrois-visent-d-autres-horizons_824173), melynek kitenyésztése érdekében a Fidesz-kormányzat kísérletet kísérletre halmoz, teljes gőzzel üzemelteti a morális törvényhozást. Ugyanakkor meg akartam őrizni a corpus szó gazdag jelentésárnyalatát. De akinek mindez túlzó okoskodás, kérem olvassa Corpus Hungaricumnak a kifejezést. Nekem így is megfelel, ugyanis bensőséges kapcsolatot vélek fölfedezni a Homo Novus/Hungaricus és a Corpus Hungaricum között. Mióta cikkemet megírtam, sok minden történt a Magyar Kulturális Kánon és az Új Magyar Ember létrehozása terén (Nyirő, Wass, Prohászka, Horthy, szobrok, NAT). Véleményem, még inkább reményem azonban nem változott a tekintetben, hogy ez a "kulturális forradalom", a forradalom nélküliek forradalma, sikertelenségre van ítélve.
Dr. Hatos Pál egyebekben pedig nem reagál írásomra, s voltaképpen kedves válasza végtelenül boldoggá tesz: örülök, hogy felhívhattam volt kollégám figyelmét arra, hogy jó szándékú tevékenysége milyen történelmi folyamatokba illeszkedik. Mint a proletariátus egykoron: teszi, de nem tudja. Most már tudja.
Bretter Zoltán
