Mellettünk egy pécsi csapat bringakölcsönzője, szervize. A társaság laza: az árnyékban elnyúló arcok a korai hippitáborok képét idézik, a fiúk közvetlenek, kedvesek, pozitív és értelmes fejek. A szállás a szomszéd faluban, Kisharsányban: jegyezzük meg ezt a nevet.
Késő este hazafelé tekertek, amikor a szembejövőt agresszíven és meredeken szabálytalanul beelőzte egy kocsi. Az egyik rasztafrizurás, nyurga srác kitette a lábát, hogy figyelmeztesse a sofőrt a veszélyre: túl közel vág el a kerékpárosok mellett. Nem kellett volna.
A kocsi fékezett, a benne ülő kisharsányiak kiugrottak, bicaj az árokba, a fiúk utánarugdosva. Az ezt követő verés nem múlt el nyomtalanul, a kiérkező rendőrök – talán kis kárörömmel is – elmondták a tennivalókat: a sértett ballagjon be Siklósra (8 kilométer), vétessen föl látletet és tegyen följelentést (jó esetben megvannak vele alig egy nap alatt), majd utána mászkáljanak Pécsről Siklósra a tárgyalásokra (alkalmanként 30 km oda és ugyanannyi vissza).
Elálltak tőle, mivel az áldozatvédelem e magas szintje talán sok volt nekik. A hír viszont gyorsan terjed, pillanatokon belül szétfutott a fiatalok százai között, hogy a Katlanon verik az alternatív arcokat. Miután a pécsi műhely további százak bejáratott kulthelye, és mivel további kulthelyek tucatjaiba járnak az odaszokott fiatalok, nem nehéz megjósolni, hogy – a pláne következmények nélkül maradt – az atrocitás milyen sokak kedvét fogja elvenni a következő Katlantól.
Csak remélni tudjuk, hogy a különben aranyos, élhető és helyenként profi rendezvény becsületét mentendő a kisharsányi polgármester elbeszélget a tettesekkel, ha már a hivatalos retorzió elmarad. A kisharsányi polgármester erős, nagydarab férfiú (a helybéliek fogalmaztak így), tehát bízunk benne, hogy az elbeszélgetés megüti majd azt a szintet, amit az efféle vagányok is képesek megérteni.
Esetleg többet is. Talán jövőre már nem lesz sikk, ami idén, hogy a kerékpárosok mellett csak akkor nem centikre zúgnak el a kocsik, ha a kerékpáros bemutatja a „sebzett réce táncát”, azaz a tükörben észlelt kocsi előtt látványos imbolygásba kezd, mintha borközi állapotban volna. Talán a Nagyharsány központjában három-négy, kocsijuk mellett ácsorgó rendőr tehetett volna valamit, ötlik föl, de ezt a gondolatot el kell hessegetni; még a Katlanjárat tíz lépésre lévő buszmegállójába sincs érkezésük eljutni, az oda biztos kézzel beparkolók miatt üvöltenek az öblös buszdudák, később a hangosbemondó ígér nekik ledózerolást, jóleső moraj kíséri, amikor kiderül, épp két szervező kocsija parkol ott.
Nagyharsány – ellentétben mondjuk Palkonyával – elfelejtett kijelölni parkolásra alkalmas helyet, így az első napokban a főút két oldalán parkol boldog és boldogtalan, negligálva a helyenként már-már észrevehető tiltó táblákat. És a rendőrök élnek a tálcán felkínált lehetőséggel, hullanak a harmincezres csekkecskék. Jó buli biztosan, nem egy családnak a teljes Katlan-költségvetése lett volna ez a pénz.
| Már nem amatőr Jól éreztük magunkat ezzel együtt is az idei, ötödik Ördögkatlanon. Ragyogó programok (is) voltak, noha az nincs rendjén, hogy a többezres karkötő birtokában is, akárcsak egy Madonna-koncerten, jóval korábban be kell állni a sorba, mint ahogy a pénztár kinyitna. Emiatt aztán pont a legjobbakat nem is láthatta az, akinek szerencséje vagy sorállási lehetősége nem volt, vagy egyszerűen csak viszolyog rimánkodni egy programért, miután leperkált több ezret a belépőért. Ezeken javítani nem pénzkérdés. Érdemes volna például meggyőzni a beremendi strand pénztárosát, ha bringatúrát visznek oda, akkor a beígért Katlan-kedvezményt ne dölyfösen letagadja, mert ez a kis otrombaság kedvét szegi a turistacsapatnak. Talán nem lenne megerőltető „good practice”-ért elmenni a szomszéd faluba. A Katlan legprofesszionálisabb résztvevője ugyanis ezúttal is Palkonya. Az érkező bringatúra fáradt csapatát tiszta falu, jól kitáblázott helyszínek, két-három hatalmas parkolója lévén autómentes főutca fogadja. A polgármester, aki az előző ciklust kihagyva harmadszor irányítja a falu életét, korábban divatot csinált abból, hogy a falu portái rendezettek legyenek. Ehhez az önkormányzat hozzátette a magáét (5000 forintot kaptak például azok a tulajdonosok, akik felújították a házukat), és kialakította az együttműködés kultúráját. Így aztán Palkonya házai autentikusan csinosak, borai finomak, pincesora a szomszédos villánykövesdéivel minimum összemérhetően hangulatos, az emberek csöndesen, barátsággal, alaposan fölkészülve várják az idegent. Palkonyán láttuk talán a legkevesebb résztvevőt, mégis, ha tanácsot kérne valaki, annak azt mondanám: jövőre Palkonyán kell a Katlant kezdeni, sőt törzshelynek megtenni. Szervező pedig érdemes volna kifaggatni az ottaniakat a titokért. Mert amivel az egyik nagyharsányi szervező védekezett, hogy ez egy szinte semmiből megvalósított rendezvény, az nem elég. Az Ördögkatlan félig amatőr rendezvényként indult, mára azonban elérte a hivatásosok szintjét, és a hibák immár nem amatörizmust, hanem dilettantizmust mutatnak. Szorítunk a Katlannak, hogy évről évre tömegeket hozzon erre a vidékre. Erre csak akkor van esélye, ha a palkonyai minta az egész szervező közösségre átragad. |
