Olvasói levelek

Az avasi látványpékség (Kritikai iskola)

Magyar Narancs, 2012. február 2.

  • 2012. március 9.

Olvasói levelek

Tisztelt Szerkesztőség! Ádám Zoltán szövege tetszett, de van egy rész, amellyel nagyon nem értek egyet. "Egy képviseleti demokráciában azért emelünk valakit közhatalmi pozícióba, mert számunkra rokonszenves álláspontot képvisel a közjó mibenlétéről folytatott, soha véget nem érő vitában." A tankönyvet ismerem, de a valóság más.

Bizonyára nem egy országban éltünk az elmúlt évtizedekben.

Két példa.

1. Gyurcsány megpróbált egyenes, nyílt és jobbító lenni (népszavazás, párttámogatás etc.) - belebukott. A saját pártjának hercegei és a Viktor együttes erővel lenullázták.

2. Orbán Viktor választási győzelmét (fülkeforr.) milyen program alapozta meg? Vagy milyen vita folyt erről a programról a közjó érdekében? Demagóg, hazug agymosás a csodavárás jegyében.

Igen, azt hiszem, Ádám Zoltán tévedett. Az elvárása azért lehet jogos, mondjuk 30 év múlva.

Tisztelettel:

Dr. Simon János

Figyelmébe ajánljuk

Mesterségvizsga

Egyesek szerint az olyan magasröptű dolgokhoz, mint az alkotás – legyen az dalszerzés, írás, vagy jelen esetben: színészet –, kell valami velünk született, romantikus adottság, amelyet jobb híján tehetségnek nevezünk.

Elmondom hát mindenkinek

  • - ts -

Podhradská Lea filmje magánközlemény. Valamikor régen elveszett a testvére. Huszonhét évvel az eltűnése után Podhradská Lea fogta a kameráját és felkerekedett, hogy majd ő megkeresi.

Nem oda, Verona!

  • - turcsányi -

Valahol a 19. század közepén, közelebbről 1854-ben járunk – évtizedekre tehát az államalapítástól –, Washington területén.