Nem áll módomban cáfolni a szerző azon kijelentését, miszerint egyes szociológiai kutatások szerint a szélsőjobboldali mozgalmak első soraiban "harcoló" keménymag tagjai az átlagosnál rosszabb anyagi helyzetű, alacsonyabban iskolázott, rosszabb szociális körülmények között élő egyének (férfiak). Fel kell azonban hívni a figyelmet arra, hogy ezek a csoportok rendkívül zártak és nehezen megközelíthetők, vagyis kérdés, hogy akiket klasszikus szociológiai adatfelvételi módokon elérnek a kutatók, mennyiben képesek reprezentálni a csoport egészét. Ez már csak azért is fontos, mert ha a vizsgáltak körét kiterjesztjük azokra, akik egy most vasárnapi választáson a Jobbikra adnák a voksukat, akkor több országos, a főbb szocio-demográfiai változókra reprezentatív kutatásból is az derül ki, hogy sokkal inkább egyfajta státusinkonzisztencia jellemző a Jobbik-szavazókra. Vagyis objektív mércék alapján közepes vagy jó státusjellemzőkkel rendelkezők (például magasabb iskolai végzettségűek vagy közepes, jó anyagi helyzetűek), de a jelenlegi helyzetükkel elégedetlenek azok, akik hajlamosabbak a Jobbikra szavazni. Ez a fajta csalódottság könnyen összekapcsolódik a Kassai által is említett lehetőséggel, amikor a szélsőséges mozgalmakban részt vevő férfiak maszkulinitásuk csorbulásaként élik meg társadalmi pozíciójukat vagy az abban bekövetkező, szubjektíve érzékelt változást.
Még fontosabb azonban felhívni arra a figyelmet, hogy tulajdonképpen mi ellen is tiltakoznak a szélsőségesek, amikor a Pride vagy a Eurogames ellen intéznek néha szó szerinti kirohanást. Könnyen belátható, hogy a tiltakozóknak nem kizárólag a homoszexuálisokkal van problémájuk, hanem egyben azzal az értékrenddel vagy jelzőkkel is, amit a tiltakozók a fejükben ezekhez az eseményekhez kötnek. Mint ahogyan arra Hadley Renkin, a CEU egyik oktatója egy kiváló tanulmányában rámutat, a melegfelvonulás és hasonló események a (radikális) jobboldal szótárában a liberalizmus, individualizmus, tolerancia, Nyugat-pártiság, EU, antinacionalizmus stb. szócikkekkel egy sorban, szinte szinonimaként szerepelnek. A tiltakozás tehát egy komplex csomag ellen szól, ami szintén könnyen kapcsolható a maszkulinitás alakításához: a "Nem leszünk gyarmat!" szlogenje és ennek erőteljesebb változatai (pl. EU-s zászlóégetés) egyben azt is üzenik, hogy senki nem fog minket alárendelt (feminin) pozícióba kényszeríteni, hanem felvesszük a kesztyűt a hódító, elnyomó, kolonizáló (maszkulin) EU-val/"Nyugattal" szemben. Michael Kimmel, aki a Kassai Zsigmond által hivatkozott Raewyn Connell mellett a masculinity studies másik világhírű kutatója, mindezt a globális és a lokális maszkulinitások összecsapásaként értelmezi.
Gregor Anikó
szociológus
